Index fórum: Ki lehetett Jézus édesapja?

Istenkeres (Klaus Matefi): Ki lehetett Jézus édesapja? I.



[topicnyitó]
Az újszövetségi Jézus története megkérdőjelezhetetlenül a legmegragadóbb és etikailag a legemelkedettebb misztériumvallásnak a fundamentuma, a benne fellelhető néhány ellentmondás ellenére is. Már a testi fogantatásának magyarázata is mesés elemekkel tarkított, ugyanis az ezzel kapcsolatos tanítások szerint nem egy biológiai apától származott, hanem kizárólagosan csak a "Szentlélektől", helyesebben kifejezve, a "Szent Szellemtől", azaz Isten által történt meg a testi fogantatása (Máté 1,20; Lukács 1,26-35; János 1,13), biológiai apa beavatkozása nélkül. Ennek értelmében a keresztény hitvilágban Jézus édesanyja, Szűz Mária néven vált ismertté, és úgymond férfi érintése nélkül került áldott állapotba. Mivel az ember Jézust Istenként tisztelik és imádják a keresztények, ezért Máriát értelemszerűen Isten anyjának tekintik.

A Mithrász-kultusz misztériumvallásának főszereplője Jézushoz hasonlóan Isten fiaként ("quod Filius Dei") "bűntelenül" született egy szűztől, akit Isten anyjának neveztek.

Az illetékesek állásfoglalása szerint Jézus születésének nem csupán az évét, de a hónapját és napját sem ismerték, ami elképzelhetetlen, ezért ezt az álláspontot inkább a Jézus személyét körülövező misztériumok védelmének tudja be az ember.



[4]
Nem lenne sok értelme itt felsorakoztatni a már említett újszövetségi idézeteket Jézus fogamzásával kapcsolatosan, mivelhogy számomra ezek így nem akceptálhatók.

A VIII. században megjelent "Toledoth Jeshu" című héber nyelvű kiadvány előrukkolt ugyan egy "megfejtéssel" erre nézve, de ez számomra szintén elfogadhatatlan, ugyanis kifejezetten egy Jézus lejáratni és kifigurázni szándékozó írással van dolgunk. Akit érdekel, az a magyar közelítőleges fordítását ITT tanulmányozhatja. A könyvet a heidelbergi egyetem héber nyelven tudó és azt kutató professzora, Johann Andreas Eisenmenger (1654 - 1704) fordította le németre, amit részletekben tanulmányozható az "Entdecktes Judenthum..." című, Königsberg-ben 1711-ben megjelent kétrészes terjedelmes munkájának első részében (105 - 108. old., 155 - 158. old., 170 - 180. old.).

Számos teória látott már napvilágot Jézus származására nézve is (szkíta, magyar, germán, palesztin, etc.), de ezzel a kérdéssel nem szándékozom itt tovább foglalkozni.

Ellenben felmerülhet a jogos kérdés, hogy milyen nyomot követve lehetne esetleg a címben feltett kérdésre hozzávetőlegesen elfogadható választ találni? Lehet-e egyáltalán?



[5]
Máté (1,1-16) és Lukács (3,23-38) készített ugyan egy-egy egymástól eltérő családfát, amiben Józsefet állítják be Jézus apjának, de ezt később maga Máté meg is cáfolja:

Zitat

---

"Jézus Krisztus születése pedig így történt: Mikor anyja, Mária már jegyese volt Józsefnek, de még nem keltek egybe, kitűn, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Férje, József, aki igaz ember volt, és nem akarta őt szégyenbe hozni, elhatározta, hogy titokban elbocsájtja. Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme az Úr angyala megjelent neki álmában, és azt mondta: József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fíút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből." (Máté 1,18-21)

---

[37]
Azt biztosra lehet venni, hogy nem "természetfeletti" módon történt Mária megtermékenyülése. Ennek ellenére, akinek az mégis hihetőbb, értelemszerűen joga van azt hinni. Nem az itt a célom, hogy őket meggyőzzem, hanem sokkal inkább a Jézus személye körüli misztérium maradéktalan és korrekt feltárása.



[42]
Egyáltalán nem zárható ki ez a teória, annyi viszont szerintem stimmel, hogy Mária 13 évesen került áldott állapotba. Már csak az tisztázandó, hogy kitől és mikor?

Az alábbit olvashatjuk Diós Istvántól "A szentek élete" (Budapest, 1990) című munkájában:

Zitat

---

"Az ókori zsidó törvénytudók a következő korosztályokba sorolta a leányokat: 11 év alatt kiskorú, 12-12 év között középkorú, 12 évtől nagykorú. A nagykorúság elérése jelentette a házasságra való érettséget is." (441. old.)

---

Ezzel szemben az ószövetségi ókori szokásjogokat tartalmazó Babiloni Talmud több helyen azt hangoztatja, hogy egy 3 éves és 1 napos kislány nemi aktus által megházasítható (Jabmuth 57b; 60b; Qiddušin 10a; Synhedrin 55b; 69a; Áboda zara 37a). (Én a német nyelven megjelent és 1996-ban Frankfur am Main-ban kiadott 12 kötetes Talmudot használom kutatási célból. - ISBN 3633541063) Ez a kis korrekció persze nem változtat azon a tényen, hogy Mária 13 évesen vált állapotossá, mégpedig evidens módon ~266 nappal Jézus születését megelőzően.



[56]
A Názáreti Jézus, amennyiben valóságos történelmi személy volt, márpedig én ezt teljes mértékben elfogadom, abban az esetben biológiai apa közreműködésével kellett megfoganjon. Viszont, ha mindenképpen ragaszkodnánk az Újszövetségben taglalt biológiai apa nélküli testi fogantatásához (Máté 1,20; Lukács 1,26-35; János 1,13), akkor Jézust kizárólagosan csak egy vallási mítosz főszereplőjének lehetne tekinteni. Az utóbbi a helyzet a feltámadásával és visszajövetelével kapcsolatosan is, ami Pál (korábban Saul rabbi, aki soha nem találkozott Jézussal, viszont a legádázabb üldözője volt Jézus követőinek a Szanhedrin megbízásából) kezdeményezésére ágyazódott be az általunk ismert Újszövetségbe. Persze ennek is megvolt a célja...



[65]
Az ember testből és lélekből áll. A test biológiai úton keletkezik, a lélek pedig a "szellemvilág" leképeződése gyanánt. Jézus teste emberi test volt, tehát emberi testtől született, lelke pedig a "szellemvilág" akkori aktuális állapotának tükörképeként, ugyanúgy, mint bármely más halandó esetén. Ez az egyedüli kulcs a Jézus személyét övező misztérium megoldásához.

A fent elmondottakból egyenesen következik, hogy Jézus születése igenis egy bizonyos naphoz köthető, ami természetesen megállapítható. A kereszthalálával kapcsolatosan ugyanez a helyzet, de többek között az ószövetségi messianisztikus elképzelések Messiásának, Immánuelnek a világra jövetelével kapcsolatosan is. Az irreleváns, hogy kinek erről mi a véleménye..., lehet ebben hinni és ezt tagadni is...



[67]
Hogy aránylag elfogadható konklúzióra juthassunk Jézus megfogamzásával kapcsolatosan, a II. században készült Jakab-féle ősevangéliumot célszerű szerintem tanulmányozni. Ez persze nem azt jelenti, hogy ebben meg fogjuk találni a megoldást, de számos hasznos információval szolgál számunkra, melyek a kanonizált Újszövetségből hiányoznak.

Az újszövetségi könyvek túlnyomó része szembetűnően Pálnak a tollából származnak, ami alapján az erre épült kereszténységet nyugodt lelkiismerettel Pál-féle kereszténységnek titulálhatja bárki. Már csak az a kérdés, hogy milyen okból, hiszen ő soha nem találkozott Jézussal, tehát fogalma sem lehetett, hogy Jézus valójában mire oktatta ténylegesen a hallgatóságát.., viszont a legádázabb üldözője volt Jézus követőinek a Szanhedrin megbízásából. Ez tény, tehát nem lehet vita tárgya.

Lukáccsal hasonló a helyzet, hiszen ő se ismerte személyesen Jézust, és feltételezhetően Máriát sem, mégis beszámol Jézus fogamzásáról (Lukács 1,26-35). Lukácsot a rabbinak tanult Pál (Saul) téritette meg a Pál-féle kereszténység javára, évekkel Jézus kereszthalálát követően. Pál több helyen a "pogányok apostolának" nevezi magát (Rómaiakhoz írt levél 1,4-5; 11,13; 15,15-16; 16,26; Galatákhoz írt levél 2,2; 2,8; Efezusiakhoz írt levél 3,1; 3,6; 3,8; Thesszalonikaiakhoz írt levél 2,15-16; Timoteushoz írt második levél 1,11; 4,17), hangsúlyozva azt, hogy ő igazat mond és nem hazudik (Timoteushoz írt első levél 2,7). Amikor valaki meggyanúsítás nélkül igyekszik bizonygatni tisztességét, az már eleve gyanús... Pál egyszerűen megátkozza azokat, akik mást hirdetnek, mint ő (Galatákhoz írt levél 1,6-9). Érthetetlen az is, hogy a keresztény hagyomány apostolnak tartja őt. Az Újszövetség 27 könyve közül 16 Lukács és Pál nevéhez fűződik. Miképpen lehetséges az, hogy Péter, akire úgymond az egyházát építette Jézus (Máté 16,18), minimális tanítással van jelen az Újszövetségben? Péternek a két levele 8 fejezetet tartalmaz, ezzel szemben Pálnak a 14 levele 100 fejezetet. Hogy erről mi lett volna a véleménye a kereszthalált halt Jézusnak, azt utólagosan csak találgatni lehet...



[69]
Itt újra említést tennék a már korábban szóbajött "Toledoth Jeshu"-ról, ugyanis azt állítja, hogy Péter (Simon Kepha) a Szanhedrin megbízásából adta ki magát Jézus apostolának, hogy félrevezesse Jézus követőit. Én ezt azért tartom hasznos forrásnak, mivelhogy féligazságok ismeretében a kereső tippet kaphat az esetleges tényleges igazság felismeréséhez.

Visszatérve a Jakab-féle ősevangéliumhoz: Mária édesanyja Anna, és édesapja Joákim idős emberek voltak ugyanúgy, mit Keresztelő János szülei, Erzsébet és Zakariás. Annának angyali jelenés által tudomására jutott, hogy leánygyermekük fog születni, akit az egész világ ünnepelni fog majdan:

Zitat

---

"És íme, az Úr egyik angyala hozzálépett és így szólt: "Anna, Anna, Isten az Úr meghallgatta könyörgéseidet, te megfogansz és szülni fogsz majd, és áldott kell legyen ivadékod az egész földkerekségen."
(Karl Friedrich Borberg professzor: Die apokryphischen Evangelien und Apostolgeschichten, Erste Hälfte - Stuttgart, 1840., 26. old. -saját fordítás)

---

A fenti mondatból én azt a számomra logikus következtetést vontam le, hogy az "Úr egyik angyala", azaz a Schemhamphoras megjelenésével hozható kapcsolatba Mária megfogamzása. Mint tudjuk, Mária Jézus születése előtt ~14-15 évvel fogamzott meg. Jézus "bűntelen" születési adottságát szem előtt tartva két nap jöhet csak számításba Jézus világra jövetelére nézve, éspedig i.e. 10.02.03. illetve i.e. 8.02.10.. Bővebben erről itt:

Klaus Matefi: A betlehemi csillag és a Schemhamphoras titkai

Az itt elérhető tanulmányból megtudhatjuk, hogy miért kellett Jézusnak kizárólagosan i.e. 8.02.10-én megszületnie.



[95]
Az itt felmerült kérdést kizárólagosan racionális alapokon, az ősi misztériumok s egyben szimbólumok figyelembevételével lehetséges csak MEGOLDANI. A kettő elkülöníthetetlen ezen esetben egymástól!

A vallási misztériumok esetleges megfejtésével korábban foglalkozó kutatók két csoportba sorolhatók:

Az első csoportba én azokat sorolnám, akik nem lehettek tisztában a "beavatottak planétájának", azaz a szabadszemmel is látható Uránusznak a korábbi ismeretével. Hivatalosan az Uránuszt a németországi Hannoverben született William Herschel (1738 - 1822) asztronómus fedezte fel 1781.03.13-án, de 91 évvel korábban, 1690.12.13-án az angol király első udvari asztronómusa, John Flamsteed (1646 – 1719) már "34 Tauri" néven csillagként katalogizálta.(Bővebben erről ITT)

A második csoportja az ezzel foglalatos kutatóknak, fel sem szándékozta tételezni azt, hogy ezek a vallási misztériumok esetleg az ősi asztrológiára épültek fel azzal a jelszóval, hogy az asztrológia a modern tudományos szemlélet alapján tudománytalan. Nem volt fogalmuk arról, hogy a korábbi időkben a napjainkban tudománytalan jelzővel ellátott asztrológiát "királyi tudományként" kezelték? Nem tudtak arról, hogy a keresztény uralkodóknak a személyes orvosa és tanácsadója sok esetben asztrológiában jártas és feltehetően a zsidó titkos tudományba, a kabbalába beavatott volt, nem ritkán rabbi? Gondoljunk csak a közismert Nostradamusra (1503 - 1666), aki az asztrológiában, kabbalah-ban, hermetikus ismeretekben és a héber nyelvben is jártas, zsidó származású orvosként IX. Károlynak és édesanyjának volt az orvosa, ami természetesen nem csak egészségügyi tevékenységben merült ki.

A vallási misztériumokat esetleg megfejteni szándékozók itt említett két csoportja ezen a téren a szellemi korlátaitól és előítéleteitől vezérelve, akarva-akaratlan, sikertelenségre és eredménytelenségre volt kárhoztatva értelemszerűen. Vajon lehetséges-e egy kémiai problémát kizárólagosan fizikai alapismeretekre támaszkodva és ahhoz görcsösen ragaszkodva megoldani?...



[97]
"Isten" senkinek sem nemz természetesen gyermeket, ellenben a születető gyermek lelki adottságának a kizárólagos forrása.

Az emberi lélek és a személyiség kapcsolatban áll ugyan egymással, de nem lehet közéjük egyenlőségjelet tenni. Az ember személyisége szerintem a különböző testi és lelki tulajdonságok dinamikus és egységes egésze, amit a lélek (születési adottság), az öröklött gének (tartalmazzák a szülők személyiségének a lenyomatait is), a neveltetés, külső körülmények (környezet, a változó szellemi hatás), és a szabad akarat határoz meg. Ebből is látszik, hogy mekkora felelősséggel bírnak a szülők, oktatási intézmények, médiumok ezen a téren! Sajnos az utóbbi kettő igen gyakran visszaél ezzel...

Lehet például egy ateista ember emelkedett és nemes személyiségű?

Legalább annyira, mint egy hamis istenképben hívő, sőt ha a pozitív erkölcsisége felülmúlja a hívőjét, akkor lényegesen emelkedettebb és nemesebb is. A bigott álszenteskedés, a képmutatás, az önámítás, a mások tudva, vagy tudatlanul történő megvezetése nem nevezhető egyáltalán pozitív etikai tulajdonságnak...

A lélek kizárólagosan csak élve született testben tud realizálódni.
Az élő test tehát a lélek hordozója. A gyermek élete nem a születéssel, hanem a fogamzással kezdődik, amitől kezdve folyamatos fejlődésen megy keresztül, de lélekkel csak a születésekor lesz felvértezve. Nem létezik két teljesen azonos lelki adottságú halandó.

Jézus a "bűntelen" születési adottságát a megfelelő időben történt világra jövetelének köszönhette. Ugyanez volt a helyzet természetesen annak az Aleister Crowley-nak az esetében is, aki joggal tarthatta magát a a "Sátán" inkarnációjának ("The beast 666").



[124]
Mária édesanyja Anna, és édesapja Joákim idős emberek voltak ugyanúgy, mit Keresztelő János szülei, Erzsébet és Zakariás. Annának angyali jelenés által tudomására jutotta a Jakab-féle apokrif evangélium szerint, hogy leánygyermekük fog születni, akit az egész világ ünnepelni fog majdan:

Zitat

---

"És íme, az Úr egyik angyala hozzálépett és így szólt: "Anna, Anna, Isten az Úr meghallgatta könyörgéseidet, te megfogansz és szülni fogsz majd, és áldott kell legyen ivadékod az egész földkerekségen."
(Karl Friedrich Borberg professzor: Die apokryphischen Evangelien und Apostolgeschichten, Erste Hälfte - Stuttgart, 1840., 30. old. -saját fordítás)

---

A fenti mondatból én azt a számomra logikus következtetést vontam le, hogy az "Úr egyik angyala", azaz a Schemhamphoras megjelenésével hozható kapcsolatba Mária megfogamzása. Mint tudjuk, Mária Jézus születése előtt ~14-15 évvel fogamzott meg. Jézus "bűntelen" születési adottságát szem előtt tartva két nap jöhet csak számításba Jézus világra jövetelére nézve, éspedig i.e. 10.02.03. illetve i.e. 8.02.10.. Bővebben erről itt:

Klaus Matefi: A betlehemi csillag és a Schemhamphoras titkai

Az itt elérhető tanulmányból megtudhatjuk, hogy miért kellett Jézusnak kizárólagosan i.e. 8.02.10-én megszületnie.

A Jakabtól által prezentált mondat természetesen nem jöhetett az "Úr egyik angyala" szájából a valóságban, ellenben szinte biztosra vehető, hogy ez egy szemléletes utalás arra nézve, hogy Mária a Shemhamphoras égisze alatt fogant, és beavatott vallási körök ennek ismeretében jelölték ki őt a világ népei számára szánt Megváltó (Jézus) majdani világra hozatalára is. Ezt Mária további életútja teljes mértékben alátámasztja.
Mária megfogamzása a fentiek ismeretében csak i.e. 23.12.18-án történhetett (igazolás a tanulmányban megtekinthető). A keresztény hagyományok szerint Mária "eredendő bűntől" ("peccatum originale") mentesen, azaz negatív szellemi hatásoktól mentesen jött a világra, ami lehetetlenség, mivelhogy Jézus születését megelőzően ez ~272 évvel korábban (i.e. 280.12.09-én) volt CSAK lehetséges, amikorra Mithrász inkarnációja tehető. Mithrász szintén a világ világosságának számított a misztériumvallásban, mint Jézus az Újszövetségben (János 8,12).

Na de lépjünk tovább...

Amikor Mária egy éves lett, édesapja Joákim ünnepi lakomára hívta meg a papokat, írástudókat, véneket és a népből sokakat. Ennek alkalmából a főpap és a pap áldást mondott a gyermekre, amiben Máriának az örökre szóló isteni elhivatottságára hívták fel a figyelmet:

Zitat

---

"Joákim odavitte a leánykát a papokhoz, és a papok megáldották őt mondván: ,"Atyáinknak Istene áldja meg ezt a leánykát és adjon neki egy nevet, amit örökké emleget minden nemzedék." – És az egész nép mondta: "Úgy legyen, úgy legyen, Amen!'" - Joákim odavitte a leánykát a főpapokhoz, megáldották őt mondván: "Dicsőséges Isten áldja meg ezt a leánykát, és adjon neki vég nélküli (örökké tartó) áldást.""
(Karl Friedrich Borberg professzor: Die apokryphischen Evangelien und Apostolgeschichten, Erste Hälfte - Stuttgart, 1840., 30. old. -saját fordítás)

---

Anna fogadalmat tett, hogy születendő gyermekét JHVH szolgálatába fogja állítani, ezért amikor Mária 3 éves lett, elvitték a jeruzsálemi Templomba, ahol Zakariás pap az alábbi szavakkal fogadta a leánykát:

Zitat

---

"Az Úristen naggyá tette nevedet a Föld minden nemzedéke között: az utolsó napokban nyilvánvalóvá teszi benned az Úristen, Izrael fiainak megváltását."
(Karl Friedrich Borberg professzor: Die apokryphischen Evangelien und Apostolgeschichten, Erste Hälfte - Stuttgart, 1840., 32-33. old. -saját fordítás)

---

Zakariás pap (Erzsébet férje) már ekkor jelezte, hogy Mária lesz Izrael megváltójának az édesanyja. A kislány három éves korától a jeruzsálemi templomban nevelkedett, Zakariás védőszárnyai alatt:

Zitat

---

"Későbbi hagyomány, hogy Zakariás nevelése alatt, a jeruzsálemi templomban nőtt fel, mert Istennek volt szentelve."
(forrás)

---

[126]
A Jakabtól származó utolsó idézet értelmében Zakariás pap már akkor tisztában volt azzal, hogy Máriának kell Jézust a világra hoznia és Jézus majdan kereszthalált kell haljon a népe megváltása érdekében, amikor Mária 3 évesen bekerült a jeruzsálemi Templomba.
Mária kilenc évet töltött a Templomban a papok és JHVH szolgálatában.



[127]
Gondolom, kezd lassan megvilágosodni sokak előtt, hogy miért is nem került be a kanonizáció folyamán például a Jakab-féle apokrif evangélium a Bibliába...



[138]
Jézus élete egy kozmikus misztérium volt. Bűntelenül született i.e. 8.02.10-én, mivelhogy a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttálltak a zodiákusban, azaz a Nap mögé sorakoztak fel a negatív szellemi hatásúnak vélt planéták (Mars, Szaturnusz és Uránusz), aminek következtében úgymond komoly hatáscsökkenést szenvedtek a Földről nézve.

Itt megjegyezném, hogy a Szanhedrin tagja csak az lehetett, aki kellő asztrológiai ismeretekkel rendelkezett. Az más kérdés, hogy a hívő tömegeknek ez szigorúan tiltott volt...

Jézus természetesen nem az emberek bűneit vette magára a kereszten, hanem az említett planéták negatív szellemi hatásán kívül az akkor még elvileg nem ismert Neptunusz és Plútó negatívnek vélt hatásait is. ITT szemléletesebb!



[184]
Miután Mária 12 éves lett, a papok (szerintem a Szanhedrin) szerint eljött az ideje, hogy eljegyezzék egy kiválasztott férfivel annak érdekében, hogy az Izrael megváltójának jövendőbeli anyja ne válhasson időközben érdemtelenné erre az elhivatottságára. A vőlegény kijelölését értelemszerűen Zakariás főpapra bízták, aki őt a jeruzsálemi Templomban 9 éven át készítette fel arra, hogy életet adjon majd a jövendőbeli hibátlan "páskabáránynak" (Korinthusiakhoz írt első levél 5,7; Péter I. 1,19), aki 33. életévében, a Peszách ünnep előkészületi napján JHVH-nak áldozatul kell majdan essen, egy ehhez méltó égi konstelláció égisze alatt. Zakariás főpap Mária nagynénjének volt a férje, aki a galileai Názáretben élő idős és özvegy Józsefet választotta ki Mária számára vőlegénynek. Hogy miért pontosan rá esett a választás, azzal kapcsolatosan lehet elméleteket gyártani.



[186]
Jézus keresztáldozatára Pál magyarázatának értelmében azért volt feltétlenül szükség, mert "az első szövetség sem léphetett életbe vér nélkül" (Zsidókhoz írt levél 9,18), és a "törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, a vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat" (Zsidókhoz írt levél 9,22).



[188]
A Zakariás főpap arra kérte meg Máriát és még másik hat érintetlen leányzót, hogy az "istenháza" számára készítsenek függönyöket, amit több mint valószínű, hogy egy megadott időpontra kellett a Názáretben lakó Máriának és a többi hat szűznek is eljuttatnia Jeruzsálembe.



[195]
József ács volt, nagyon elfoglalt és szorgalmas ember, és mivel foglalkozása következtében hosszab időre távol tartózkodott otthonától, ezért a fiatal menyasszonyát fiaira bízta. Ez idő alatt Mária elkészült a főpaptól kapott feladattal, és eljött a lelkére kötött dátum is, amikorra a jeruzsálemi Templomba el kellett juttassa az "istenháza" számára általa elkészített függönyt.



[198]
Lukács, aki személyese nem ismerte se Jézust, se pedig Máriát, és akit Pál térített meg az általa életre hívni szándékozott Pál-féle kereszténység javára, így számolt be ezekről az időkről:

Zitat

---

"E napok után fogant felesége, Erzsébet, és öt hónapon át nem mutatkozott. Ezt mondta: Így tett velem az Úr azokban a napokban, amikor gondja volt arra, hogy elvegye gyalázatomat az emberek elől. A hatodik hónapban pedig Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó József jegyese volt. A szűznek pedig Mária volt a neve. És hozzálépve így szólt az angyal: Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van! Mária megdöbbent e szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának nevezik majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége. Mária megkérdezte az angyalt: Hogyan lehetséges ez, mivel én férfit nem ismerek? Az angyal így válaszolt neki: A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapban van az, akit meddőnek mondanak, mert Istennek semmi sem lehetetlen. Mária ezt mondta: Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint! És eltávozott tőle az angyal. Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Betelt Erzsébet Szentlélekkel, és hangos szóval kiáltotta: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!" Hogyan lehetséges, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? (Lukács 1,24-43)

"Mária Erzsébettel maradt mintegy három hónapig, azután visszatért otthonába." (Lukács 1,56)

---

[208]
Jakab az evangéliumának 11. fejezetében hasonlóképpen számol be a Máriával kapcsolatba hozott "angyali jelenésről", amit persze egy tapasztalt kutató semmiképpen nem kezelhet valóságos eseményként. Az angyal ugyanazt hozta tudtára úgymond, amiről neki már Zakariás főpaptól értesülnie kellett a jeruzsálemi Templomban töltött 9 év alatt:

Zitat

---

"...mert a Magasságos ereje fog tégedet beárnyékolni: ezért fogják a Szentet, akit te szülni fogsz, a Magasságos fiának nevezni; és te Jézusnak kell nevezzed: mert Ő fogja a népét a bűnöktől megváltani."
(Karl Friedrich Borberg professzor: Die apokryphischen Evangelien und Apostolgeschichten, Erste Hälfte - Stuttgart, 1840., 38. old. -saját fordítás)

---

[211]
Jakab az alábbi módon számol be Máriának Erzsébetéknél (Zakaraiás főpapéknál) tett látogatásáról:

Zitat

---

"A köszöntést követően elment innen a rokonához, Erzsébethez, és kopogott az ajtaján. És amikor Erzsébet meghallotta, eldobta azt ami a kezében volt, és futva kinyitotta neki az ajtót; megáldotta és mondta: "Áldott vagy te a nők között, és áldott a te testednek gyömölcse. És hogy jutok én ahhoz, hogy az én Uramnak anyja látogat meg engemet? Lásd hát, megmozdult bennem a gyermek, és üdvözölt tégedet." – Azonban Mária nem értette a titkokat, melyekről neki Gábriel (*arkangyal) beszélt; és felpillantva az égre mondta: "De ki vagyok én, hogy a Föld minden nemzedéke engemet kell áldjon?" – Három hónapot töltött el Erzsébetnél, aztán visszament a házukba. Azonban napról napra teltebb lett a teste, és elrejtőzött Izrael fiai elől. Tizenöt (*a latin szöveg szerint tizenhat) éves volt, amikor ezek a titok történtek."
(Karl Friedrich Borberg professzor: Die apokryphischen Evangelien und Apostolgeschichten, Erste Hälfte - Stuttgart, 1840., 39. old. -saját fordítás)

---

[223]
Rendkívül fontos információnak bizonyult számomra, hogy Mária látogatásának napját kapcsolatba hozta Jakab és Lukács egyaránt a "Szentlélekkel", azaz a Schemhamphoras valamelyik szellemi hatásával. Ez az egyedüli használható, de viszont perdöntő hír az általuk közöltekben, ugyanis a Schemhamphoras szellemi hatásai nem folyamatosan vannak jelen, hanem bizonyos égi konstellációk következményei. Ennek alapján Mária látogatásának pontos dátumát is meg tudjuk határozni, éspedig i.e. 9.05.20-a. Ez a dátum 266 nappal előzte meg az általam már korábban prezentált születésnapját (i.e. 8.02.10.) Jézusnak.

Számomra a legszemléletesebb ábrázolásmódja az itt tárgyalt eseménynek egy középkori római katolikus templom főoltárát díszíti, éspedig Kővágószöllősön, Pécstől kissé nyugatra. Az említett festményen Mária, Erzsébet és Zakariás fölött az égen a "Szentlelket" jelképező galamb mellett jelen vagy egy másik, sárkánynak tűnő mennyei lény is, ami az i.e. 9.05.20-án létrejött T-keresztre (a Schemhamphoras egyik kozmikus forrására) kell utaljon.
Jézusnak ezen a napon kellett áldott állapotba kerülnie, már csak az a kérdés, hogy ki lehetett a biológiai édesapja?

Mint ismeretes, Mária erre a napra kellett eljuttassa a jeruzsálemi Templomba a Zakariás főpap által megrendelt függönyt, amit Mária maga készített az "istenháza" számára. A "kellett" szó teljes mértékben indokolt, mivelhogy Máriát Zakariás 9 éven keresztül éppen erre a napra készítette fel.



[225]
Jézus biológiai apjaként az eddig leírtak alapján szóba jöhetne a VIII. században megjelent "Toledoth Jeshu" című héber nyelvű kiadványban szereplő, és a szomszédságukban lakó nőcsábász Joseph Pandira; ezen kívül József valamelyik fia; de a véleményem szerint egyértelműen a Jeruzsálembe érkezésének napján kellett Jézus megfogamzásának megvalósulnia, amiről maga Erzsébet is tudott a férjétől, Zakariás főpaptól. Az újszövetségi magyarázatok szerint Zakariás öregkora ellenére sikeresen várandós anyává tette feleségét, Erzsébetet, Mária látogatását megelőzően körülbelül fél évvel (Lukács 1,24-26).

Máriának időre történő megtermékenyülését már születésekor elhatározta és megtervezte a Szanhedrin, ami Zakariás főpap védnöksége alatt kellett megvalósuljon. Nem zárható ki az eddigiek ismeretében, hogy maga Zakariás vállalta fel ezt a feladatot, az Erzsébettel kapcsolatos sikereitől fellelkesülve. Amennyiben nem ez lenne a helyes megfejtés, abban az esetben is a jeruzsálemi Templomhoz kell kötődjön Jézus megfogamzása.

A történetnek természetesen nincsen vége, hiszen csak most vette kezdetét! A tervek szerint Jézusnak kereszthalált kellett halnia népe bűneinek bocsánatáért:

Zitat

---

"Az Úristen naggyá tette nevedet a Föld minden nemzedéke között: az utolsó napokban nyilvánvalóvá teszi benned az Úristen, Izrael fiainak megváltását."
(Karl Friedrich Borberg professzor: Die apokryphischen Evangelien und Apostolgeschichten, Erste Hälfte - Stuttgart, 1840., 32-33. old. -saját fordítás)

---

[235]
A feltételezhetően 2022. augusztusában színre lépő Immánuel megfogamzása körül is hasonló tervszerűséget kell feltételezni, ami azt jelenti, hogy mamájának 1999.08.11-ét megelőzően kb. 266 nappal kellett megtermékenyülnie, tehát 1998. november 18-a környékén. Lehetséges, hogy ennek örömére gyújtottak első alkalommal hanuka-gyertyát Budapesten a Nyugati téren a Chabad Lubavics haszid közösség szervezésében 1998. december 13-án (5759 kislev 24-én)? Ki tudja.

Annyi biztos, hogy belőle se lesz Isten ugyanúgy, mint ahogy az Jézus se lehetett. A különbség annyi közöttük, hogy amíg Jézus a Schemhamphoras legpozitívabb szellemi hatású kozmikus forrásának égisze alatt látta meg a napvilágot i.e. 8.02.10-én, addig Immánuel a legnegatívabbnak számító befolyása alatt 1999. augusztus 11-én. Mondhatnánk úgy is, hogy "Luciferkó" inkarnációjának sikeredett, akit az asztrológiában, kabbalában, hermetikus ismeretekben és a héber nyelvben is jártas zsidó származású Nostradamus (1503 – 1566) a rettegés királyaként (Centuriák X. 72.) definiált.



[237]

Zitat

---

"IX. Piusz pápa 1854-ben a szeplőtelen fogantatás dogmáját nemcsak Márián keresztül Isten fiára, hanem Annán keresztül Máriára is kihirdette."
(Ökumenisches Heiligenlexikon - saját fordítás)

---

Ez a magyarázat nem bibliai eredetű. IX. Piusz pápa ellentmondást és kritikát nem tűrő, sőt fenyegető hangnemben igyekezett ezt a reális alapokkal nem rendelkező dogmát ráerőltetni a hívő tömegekre és velük elfogadtatni, "Isten haragjával" is megfenyegetve őket (J. A. Schöpf: Gemeinfaßliches über die unbefleckte Empfängniß der allerseligsten Jungfrau Maria - Salzburg, 1855). Ennek a pápai bullának még a befejezése se nevezhető helytállónak, ugyanis az i.sz. 1854-ben elhangzott pápai állítás szerint Jézus 1854 évvel korábban inkarnálódott, amit ma már teljes biztonsággal tudunk, hogy az nem a keresztény időszámítás kezdetén történt. Ha a pápa Jézus pontos születési dátumával nem volt tisztában, akkor vajon milyen alapon lehetett biztos Máriának a "szeplőtelen fogantatásában", amit annyira ellentmondást nem tűrően bizonygatott? Másfél évtizeddel később az I. Vatikáni Zsinat kimondta a pápai tévedhetetlenség dogmáját… Érdekes lenne mindenesetre tudni, hogy IX. Piusz katolikus létére miért kellett levédjen egy alaptalan ötletet Isten haragjára hivatkozva.

A "szeplőtelen fogantatás" gondolatát voltak akik támogatták, voltak viszont olyanok is, akik kifejezetten ellenezték azt, mivel szerintük ez nem volt összeegyeztethető a valósággal. Eduard Preuss (1834 – 1904) professzor a "Die römische Lehre von der unbefleckten Empfängnis" című könyvében többek között a szentté avatott Alexandriai Kelemen (150 - 215) görög teológus és egyházi írót, a szentté avatott Ambrus (339 - 397) római püspököt és egyháztanítót, a szentté avatott Hippói Ágoston (354 - 430) latin egyháztanítót és filozófust, Fulgentius Ferrandus (i.sz. VI. évsz.) kánonjogászt és teológust, és a mártírhalált halt, szentként tisztelt Dorottyát (i.sz. III. század vége - 305) említette meg a "szeplőtelen fogantatás" elutasítóiként. Ezen személyek álláspontja az volt, hogy Mária ugyanúgy, mint más halandó, bűnben fogantatott („in peccato est concepta“).

A Schemhamphoras akkori kozmikus forrásainak ismeretében egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy se Mária, se pedig Jézus nem foganhatott "szeplőtelenül", mivel értelemszerűen mind a ketten testi (szexuális) kapcsolatnak köszönhették az életüket és fogamzásuk idején az "isteni szellemi hatás" egyáltalán nem volt negatív aspektusoktól mentes. Ugyanez vonatkozik Mária születésére is, ellentétben Jézuséval, aki úgymond "bűntelenül" látta meg a napvilágot i.e. 8.02.10-én, az akkori születési konstelláció jóvoltából, amennyiben nem vesszük figyelembe a negatív hatásúnak tartott Neptunuszt és Plútót, amiket a hivatalos álláspont szerint akkor még nem ismertek.

Istenkeres (Klaus Matefi): Ki lehetett Jézus édesapja? II.



[239]
Az ezzel kapcsolatos keresztény magyarázatok erősen megtévesztőek, ugyanis ők ugyanúgy ennek a "Luciferkónak" a megtestesülését váratták hívő tömegeikkel, "Jézus második eljövetele" gyanánt, mint az ószövetségi messianisztikus elképzelések. Legszemléletesebb igazolása ennek az a tény is, hogy 1999 óta a római pápák és főpapok is az ószövetségi messiásvárás kultikus helyéhez, a Siratófalhoz (Kotel-hez) járnak fohászkodni, az országok vezetőivel egyetemben [113]. Az i.sz. 25. április 1-én keresztre feszíttetett Názáreti Jézus sajnálatos módon soha nem fog visszatérni hozzánk...

Zitat

---

"Ugyan nem ertek veled egyet (Krisztus szarmazasa nem ferfiu magva, hanem termeszetfolotti), de becsulom turelmed - tenyleg nagyon sokat offoltunk."

---

Lehet, hogy furának és hihetetlennek tűnhet, de nem az a célom, hogy az átlagember hitét akár kismértékben is megrendítsem. Magam is egy mélyen hívő katolikus család sarja vagyok, testvéreim többsége ma is gyakorló hívők. Tisztában vagyok azzal is, hogy az embereknek szükségük van hinni valamiben a hétköznapjaik elviselése érdekében. Itt inkább azokkal szándékom vitába elegyedni, akik feltételezhetően maguk se hiszik, amit hirdetnek mások számára, busásan profitálva ebből.



[248]
Jézus származása a mai napig tisztázatlan. Mint ahogy már korábban kitértem rá, Máté (1,1-16) és Lukács (3,23-38.) készített ugyan egy-egy egymástól eltérő családfát, amiben Józsefet állítják be Jézus apjának, de ezt maga Máté (1,18-19) meg is cáfolja később, a Jakab-féle ősevangélium úgyszintén:

Zitat

---

"Ez volt a hatodik hónap: József hazajött a házépítkezésből, és belépett a házába, és rátalált Mária áldott testére: és a saját arcába vágott, levetette magát a földre, és sírt, és mondta: "Milyen arccal tekinthetek fel az Úrhoz, Istenem? Mit kell erről a lányról mondjak? Szűzként kaptam meg az Úr Templomából, és nem óvtam meg! Ki az aki becsapott engem? Ki az aki ezt a gaztettet elkövette a házamban? Ki csábította el tőlem a szüzet és gyalázta meg őt?"
(Karl Friedrich Borberg professzor: Die apokryphischen Evangelien und Apostolgeschichten, Erste Hälfte - Stuttgart, 1840., 40. old. -saját fordítás)

---

Mikor Máriát kérdőre vonta idős vőlegénye, Mária sírva azzal igyekezte őt megnyugtatni, hogy nem tudja miképpen vált várandóssá:

Zitat

---

"..., nem tudom, honnan származik az, amit én a szívem alatt hordok."
(Karl Friedrich Borberg professzor: Die apokryphischen Evangelien und Apostolgeschichten, Erste Hälfte - Stuttgart, 1840., 41. old. -saját fordítás)

---

Úgy Jakab, mint Máté ezt a kellemetlen szituációt egy Józsefnek tulajdonított álommal igyekezett feloldani, nevezetesen, hogy Józsefet álmában egy angyal megnyugtatta azzal, hogy a gyermek a "Szentlélektől" származik (Jakab evangélium 41-42 old.; Máté 1,20-23). Érthető módon Mária nem vallhatta be az igazat, hogy mi történt vele a jeruzsálemi Templomban, amire Zakariás már 3 éves kora óta felkészítette. Hogy aztán valójában ki hitette el Józseffel és miképpen, hogy menyasszonya gyermekét a "Szentlélek" nemzette, arról nem esik szó se Jakabnál, se pedig Máténál.
De lépjünk tovább, sokkal lényegesebb Jézus világrajövetele.



[267]
A kanonizációval kapcsolatosan az alábbit olvashatjuk:

Zitat

---

"A kanonizáció - a szent iratok és az egész gyűjtemény hitelességének felismerése - végső fokon minden hívő ember személyes feladata is. Ellenőriznünk és hitelesítenünk kell a magunk számára az egyház bizonyságtételét."
(forrás)

---

Meglepő, hogy az Újszövetségben helyet kapott annak a Pálnak a tömérdek könyve (az újszövetségi könyvek többségét képezik), aki soha nem találkozott Jézussal, ellenben legádázabb üldözője volt Jézus követőinek a Szanhedrin megbízásából. Viszont kihagyták belőle például a Jakab-féle protoevangéliumot annak ellenére, hogy Jakabot Jézus "testvéreként" tartották nyilván... Kizárólagosan CSAk Jakab számolt be Mária életéről és tőle értesülhetünk arról is, hogy Jézus világrahozatala Mária által már Mária születésekor be volt tervezve Zakariás főpapék által.
Jakabnak az említett műve szinte biztosra vehetően azért nem került bele a kanonikus iratokba (az általunk ismert Újszövetségbe), mert túl nagy rizikót jelenthetett arra nézve, hogy a gondolkodó kereső esetleg rájöhet a Jézus születése körüli reális valóságra...
Pál írásait hitelesebbnek kellene tekintenie a híveknek, mint Jakabét? Milyen oknál fogva? Azért, mert a Pál-féle kereszténység vezetői úgy döntöttek a Jézus kínhalálát követő évszázadokban?



[288]
Jakab az apokrif evangéliumának XV. és XVI. fejezetében arról számol be, hogy Mária házasságkötés előtt történt terhessége miatt Józsefet és Máriát is kérdőre vonta a názáreti főpap a bíróságon, és próbára tette őket, hogy igazat mondanak-e. Ugyanis Mária azt bizonygatta, hogy nem tudja miképpen történt vele, merthogy nem hált férfivel, József pedig azt állította hogy nem hált Máriával. Mivel nem tudott ítéletet hozni a főpap az ügyben, ezért úgymond Istenre bízta a döntést, ezért "átokhozó vizet" (Mózes IV. 5,19) itatott velük és kiküldte őket a hegyekbe külön külön, de mivel vissza tudtak térni, ezért ezt isteni döntésként könyvelte el a főpap és nem hozott ítéletet felettük.

Lukács evangéliuma arról ír, hogy Mária és József Betlehemben tartózkodott Jézus születésekor, mivel Publius Sulpicius Quirinius (Czirénius; i.e. 45? - i.sz. 21?) népszámlálást tartott a nem római polgárok (no cives Romani) részére is (Lukács 2,1-6), és ezért mindenkinek a saját városában kellett összeírásra megjelennie. Ankarában, a római templom előcsarnokában egy kőbevésett ténybeszámoló (Monumentum Ancyranum; Res gestae divi Augusti - Az isteni Augustus tettei) hirdeti az utókornak, hogy Augustus császár (i.e. 63? - i.sz. 14?) az egész Római Birodalom területén három alkalommal tartott népszámlálást (lustrum-ot) a római polgárok (cives Romani) számára, éspedig i.e. 28-ban (ab urbe condita: a. u. c. 726-ban), i.e. 8-ban (a. u. c. 746-ban) és i.sz. 14-ben (a. u. c. 767-ben). I.e. 8-ban tartották meg a Publius Sulpicius Quirinius (Lukács szerint akkor Szíria helytartója volt) által végrehajtott népszámlálást (census-t) is azok számára, akik nem voltak római állampolgárok, mint Mária és József:

Zitat

---

"Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az összeírás akkor történt, amikor Szíriában Kviriniusz volt a helytartó."
(Lukács 2,1-2)

---

Lukács ezen információja csak részben felelhet meg a valóságnak. A probléma abból adódik, hogy Quirinius a. u. c. 759-től 764-ig volt csak Szíria helytartója, i.e. 8-ban (a. u. c. 746-ban, azaz Róma alapítása után 746-ban) viszont Sentium Saturninum (a. u. c. 744 – 748). Ezt látszik igazolni Tertullianus ókori egyházi író és gondolkodó következő mondata is, azt állítva, hogy információja megbízható forrásból származott:

Zitat

---

"Sed & census constat actos sub Augusto nunc in Judaeam per Sentium Saturninum, apud quos genus ejus inquirere potuissent."
(TERTULLIAN: Q. Septimii Florentis Tertulliani, Presbyteri Carthaginiensis, Opera Omnia, Iuxta Correctionem Pamelii, de la Cerda, Ambianensis, Rigaltii, Priorii, Albaspinaei, aliorumque Doctissimorum Catholicorum Virorum fideliter castigata - Venetiis, MDCCI)

---

Lukács megadása történhetett tévedésből, de sokkal inkább a misztérium védelme érdekében dezinformáció gyanánt, illetve az se zárható ki, hogy Quirinius nem volt ugyan akkoriban Szíria helytartója, ámde mivel Augustus császár őt bízta meg a census lebonyolításával, ezért mint tejhatalmú császári megbízott azonos, vagy akár nagyobb hatalommal is rendelkezhetett arra az időre, mint az akkori szíriai helytartó, Sentium Saturninum.



[289]
A Tertullianus-tól származó idézet a könyve 289. oldalán található.

Jakab nem említette meg evangéliumában Quirinius-t, kizárólagosan csak Augustus császárt (XVII. fejezet, 45. old.)



[310]

Zitat von polária

---

"Nekem 2020-ban teljesen mindegy hogy a régi vagy az uj szövetség várománya teljesedik. Imánuel vagy krisztosz ?"

---

Ehhez szuverén jogod van. Kérdés, hogy az emberiség nagy családjának mi a jó és a hasznos. A történelmi tapasztalatok kellő ismeretére támaszkodva a bibliai vallások, azok vezetői, vagy esetleg etikai törvényei nem hinném, hogy alkalmasak lennének az emberiség nagy családjának korrekt, objektív és legitim vezetésére.



[323]

Zitat von mókusmiklós

---

"Jézus sorsa minden volt, csak nem elbukás, a lehető legtökéletesebben elvégzett elhívás."

---

A Jakab-féle protoevangéliumban olvashatunk arról, hogy amikor Mária 3 éves lett, elvitték a jeruzsálemi Templomba, ahol Zakariás pap az alábbi szavakkal fogadta:

Zitat

---

"Az Úristen naggyá tette nevedet a Föld minden nemzedéke között: az utolsó napokban nyilvánvalóvá teszi benned az Úristen, Izrael fiainak megváltását."
(32-33. old. -saját fordítás)

---

Az idézetből logikusan következik, hogy Jézus előre betervezett születésével és 33. életévében majdan bekövetkezendő keresztre feszíttetésével maga Zakariás főpap is tisztában volt már Jézus születése előtt ~11 évvel. Zakariás készítette fel Máriát 9 éven keresztül arra a jeruzsálemi Templomban, hogy életet adjon i.e. 8.02.10-én annak a Názáreti Jézusnak, akit a Szanhedrin követelésére (Máté 26,3-4; 27,1; Márk 14,1; 15,1; Lukács 22,2; 23,1; János 11,45-53; 18,14) hibátlan "páskabárány" (Korinthusiakhoz írt első levél 5,7; Péter I. 1,19) gyanánt feszítsenek keresztre véresáldozatul JHVH-nak i.e. 25. április 1-én, a Peszách ünnep előkészületi napján egy erre alkalmas égi konstelláció égisze alatt. Páltól tudjuk, hogy:

Zitat

---

"az első szövetség sem léphetett életbe vér nélkül" (Zsidókhoz írt levél 9,18); "törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, a vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat" (Zsidókhoz írt levél 9,22); "Szükség volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg," (Zsidókhoz írt levél 9,23); "Így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét." (Zsidókhoz írt levél 9,15)

---

Jézus élete egy kozmikus misztérium keretében zajlott le, ugyanis i.e. 8.02.10-én kellett megszülessen a tervek szerint a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttállásakor, ami számára az ősi asztrológia szabályainak értelmében a "bűntelenséget" kölcsönözte, majd ~33 év elteltével egy olyan kozmikus T-kereszt létrejöttekor kellett kínhalált haljon, amit a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek alkottak, és amit a negatív hatású Neptunusz és Plútó egy szabályos keresztté egészített ki:


Jézus keresztje



[332]
Jakab-ősevangélium arról számol be, hogy Jézus egy Betlehem környéki barlangban (XVIII. fejezet 47. old.) született, Lukács viszont egy istálót (2,7) említ. Rendkívül lényeges adat a mágusok látogatása az újszülött Jézusnál:

Zitat

---

"És a mágusok elmentek; és lám, a csillag, amit napkeleten láttak, előttük ment amíg megállt a barlang felett, a kisgyermek feje felett." (XXI. fejezet 51. old. - saját fordítás)

---

Erre nem találunk egyáltalán utalást Lukácsnál, viszont Máté részletezi ezt:

Zitat

---

"Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe és kérdezősködtek: "Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat." (Máté 2,1-2)

"S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt." (Máté 2,9)

---

A betlehemi csillag egy olyan fontos információ, ami egyértelműen egy kozmikus eseményt sejtet. A Magyar Katolikus Lexikon arról informál minket, hogy:

Zitat

---

"A Háromkirályokat a legrégebbi keresztény ábrázolások Mithrász tisztelőiként állítják elénk." (Magyar Katolikus Lexikon - Háromkirályok)

---

Hagyományok szerint Mithrász egy barlangban született egy szűztől, akit Isten anyjának neveztek; a jászola mellett pásztorok és Ormuzd szent állatai (egy szamár és egy ökör) tartózkodtak; három perzsa öltözékű mágus is jelent volt ott, akik az újszülöttnek aranyat, tömjént és mirhát vittek ajándékba; a gyermek feje körül fénysugár (glória) ragyogott (forrás [5]). Ezekből az következik, hogy a napkeleti bölcsek (mágusok, királyok, etc.), akik Mithrászt és Jézust egyaránt meglátogatták születésükkor és ugyanazon ajándékokkal kedveskedtek nekik, nem lehettek hús-vér emberek, ugyanis Mithrász ~272 évvel korábban jött a világra, mint Jézus.

Az arany (a Napot szimbolizálja), a tömjén és a mirha nemcsak Mithrász és Jézus születésével, hanem az egyiptomi mitológia rejtélyes tűz és napmadárának, a főnixnek (Egyiptomban: benu; a zsidóknál: chol ; a görögöknél: Φοίνιξ; a perzsáknál: szimurg; a törököknél : kerkes) halálával is kapcsolatos. Az I. század végén vértanúhalált halt I. Kelemen pápa a korintusiakhoz írt levelében azt hangoztatja, hogy amikor ez a mitikus madár a halála közeledtét érzi, fészket (máglyát) készít tömjénből, mirhából és egyéb fűszerekből, ezt követően pedig elégeti magát a Napban (forrás - [6]). A hamvaiból egy hernyó születik, amiből idővel ismét főnixmadár válik.

A véleményem szerint a főnix a Schemhamphoras kozmikus forrásait jelképezi, az "önégetés" pedig akkor történik, amikor az ezeket felépítő égitestek együttállnak a Nappal, ami ~136 évenként történhet meg, de ha szorosabb együttállás a kitétel, abban az esetben ~272 évenként. Ezek az alkalmak a főnix halálát jelentik, de ezt követően mindig "feltámad hamvaiból". Az eddigiekből az következik, hogy a főnix élete folyamán negatív szellemi hatású, de halálakor megtisztul a Napban.



[346]
Számos teória látott már napvilágot a betlehemi csillag mibenlétére nézve. Talán a leghasználhatatlanabb Fiedrich Johannes Kepler német matematikus, asztronómus és asztrológus nevéhez fűződik. Az alapötletet ("Coniunctio Aurea") Isaac ben Judah Abarbanel (Abravanel; 1437 - 1508) rabbitól vette át, nevezetesen a rabbi a messiási korszak kezdetét 5263-ra, azaz i.sz. 1503-ra kalkulálta ki a Szaturnusz és Jupiter bolygók konjunkcióira hivatkozva (forrás - [57]), ami istenigazából alaptalan ötlet volt... Ennek ellenére Kepler jónak tartotta és Jézus születési konstellációját is ez alapján akarta meghatározni, de végül az i.e. 7. február végén kialakult Mars-Jupiter-Szaturnusz együttállás mellett döntött, de hozzáfűzte, hogy ezen hármas együttállás eredményeként egy új csillag jött létre, amit a Máté evangéliumában szereplő napkeleti bölcsek követtek (forrás - [58]). Ezt az utóbbi koncepciót az általa 1604.10.10-én észlelt új csillag (stella nova - Szupernova 1604) felbukkanása adta a számára, amit a "De Stella nova in pede Serpentarii" című, 1606-ban Prágában kiadott könyvében említ meg.

Persze érthető módon ezt igyekeznek az érintettek favorizálni és reklámozni...

Kepler nonszensz elképzelése óta még számtalan hasonló teóriával rukkoltak elő a megfejteni vágyó keresők, kutatók, de próbálkozásaik egyértelműen sikertelennek könyvelhetők el.

Teres Ágoston (1931 - 2007) jezsuita szerzetes és a Vatikáni Csillagvizsgáló néhai tudományos munkatársa egyértelműen állásfoglalt azzal a gondolattal szemben, hogy a Messiás "csillagához" bármi köze is lehetne a Jupiter-Szaturnusz konjunkciónak:

Zitat

---

"Ilyen hagyományok alapján alakult ki az elképzelés, hogy a nagy Jupiter-Szaturnusz-konjunkció a Messiás csillaga. Ezt azonban egy jóhiszemű tévedésnek kell tartanunk, még akkor is, ha Krisztus tényleg egy ilyen konjunkció alatt jött a világra. A két vándorcsillag együttállása ugyanabban a jegyben időnként megismétlődik." (Teres Ágoston: Biblia és Asztronomia - Gyoma, 1994 - 109. old.)

---

Mint már korábban is jeleztem, Jézus "bűntelen" születése kizárólagosan csak i.e. 8.02.10-én valósulhatott meg, amikor a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek a Nappal álltak együtt a zodiákusban, ami az egyiptomi mitológia főnixének a halálát, de egyben feltámadását is jelentette.

Nagy Heródesnek tudomására jutott feltételezhetően az asztrológus tanácsadói (akik jártasak kellett legyenek a Mezopotámiából származó héber kabbalában is) révén, hogy egy olyan gyermek született, aki veszélyeztetheti a saját, illetve a leszármazottjainak uralmát, ezért nem csak az újszülöttek megölését rendelte el, hanem az összes fíúgyermek megölését 2 éves korig Betlehemben és környékén (Jakab evangélium 22. fejezet 52. old.; Máté 2,16).

De vajon miért nem csak az újszülöttekkel végzett?

A Magyar Katolikus Lexikonban az alábbit olvashatjuk a betlehemi gyermekgyilkosságokkal kapcsolatosan:

Zitat

---

"A 2 éves kor meghatározásában nyilvánvalóan a →betlehemi csillag feltűnésének ideje segített (2,7)."

---

Az idézet annyiban a helyesnek mondható, hogy ténylegesen Jézus születésének időpontjához képest kell a ~2 évet kikalkulálni, de a Máté 2,9-ben említett betlehemi csillag nem egy valóságos csillag, ugyanis ~136 évenként létrejövő együttállásoknak a helyeit ha sorrendben összekötjük a zodiákusban, akkor kapunk egy aránylag szabálytalan nyolcágú csillagot, ami a Máté által említett tényleges betlehemi csillag. Részletesebben erről ITT.



[351]
Jézus és Mithrász egyaránt "bűntelenül" született a vallásmitológiai elbeszélések értelmében, amikor a Schemhamphoras (Isten 72 szelleme) kozmikus forrásait felépítő égitestek a Nappal álltak együtt a zodiákusban. Minden ilyen esetben 2 év eltéréssel két alkalommal jön létre ez az együttállás a Mars égitest periódusából adódóan, éspedig az egyik kevésbé egzakt módon. Jézus születését megelőzően i.e. 10.02.03-án volt látható ez a kevésbé precíz konjunkció a zodiákusban. Egyedül és kizárólagosan ez a magyarázata annak, hogy Heródes 2 éves korig az összes fiúgyermeket lemészároltatta Betlehemben és környékén, ugyanis nem tudhatta, hogy a két évvel korábbi konstelláció égisze alatt született-e még egy másik gyermek, aki esetleg a későbbiekben szintén veszélyt jelenthetne a saját, illetve a leszármazottjai uralmára nézve:

Zitat

---

"Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és annak környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket ahhoz az időhöz mérten, melyet a bölcsektől megtudott." (Máté 2,16-18)

---

[352]
Jézus délben született, amikor "a barlang fölé" ért az említett konstelláció. Ez a konstelláció a bibliai Gábriel arkangyal szellemi forrása.

Mihály arkangyal ezzel szemben az ószövetségi misztérium kozmikus keresztjének szellemi hatása, aki azonos "Luziferkóval".



[353]
JHVH "bűntelen" szellemi hatásai (Gábriel arkangyal) alatt inkarnálódott személyek: Hom, Zoroaster, Mithrász, Jézus, Szt. György, Attila, Álmos, David Reubeni, Sabbatai Cví, Jiddu Krishnamuri és feltételezhetően Menáchem Mendel Schneerson is. Természetesen semelyik nem volt azonos Istennel.



[370]
A világunkban mindennek megvan az ellentéte is. A fénynek a sötétség, a melegnek a hideg, a szorgalmasnak a rest, a szeretetnek a gyűlölet, az okosnak a buta, az erősnek a gyenge, a jónak a rossz, és még sorolhatná az ember... Amennyiben elfogadjuk azt a megállapítást, hogy Isten a maga képére teremtette az embert (Teremtés 1,26), abban az esetben, ha Isten csak a jónak lenne a szellemi forrása, akkor nem lennének gyűlölködők, buták, rosszak, etc.

Már a dualisták is tisztában voltak azzal, hogy nem csak pozitív, hanem negatív isteni szellemi hatások is vannak. A zoroasztrizmus esetében a Jóisten (Ormuzd, Ahura Mazda) és a gonosz Ahrimán között éles megkülönböztetés történik, mint a fény és a sötétség esetében is. Templomaikban kizárólagosan csak a Jóisten dicsőségét hirdetik az örökmécsesek, ellentétben a zsidó és keresztény templomokkal.

A Schemhamphoras kozmikus forrásai magukban foglalják a jónak és a rossznak tartott szellemi hatások kozmikus forrásait is. Ebből viszont logikusan az következik, hogy JHVH és a bibliai Sátán nem lehetnek egymástól független entitások, amit például a zsidó vallás nem is vitat, és amit a keresztény vallás nem hajlandó elismerni... Ennek következtében a Jézus keresztre feszítésekor ható szellemi hatást, ami kifejezetten negatívnak tekinthető, a keresztények az isteni szeretet kiáradásának állítják be...



[373]

Zitat

---

"Amikor eltelt a nyolc nap és körülmetélték, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielőtt még a méhben megfogamzott volna." (Lukács 2,21)

---

Nem lehet tudni, hogy honnan szedte Lukács az általa előadott Jézus körülmetélésének történetét, ugyanis se Jakab, se Máté, se Márk se pedig János nem tett erről említést. Ellenben kifelejtette az Egyiptomba történt menekülést, amire Jakab (22. fejezet 52. old.) és Máté (2,13-14) is utalt. Lukács szerint Jézus körülmetélése után Máriáék visszatértek a galileai Názáretbe:

Zitat

---

"Miután így eleget tettek az Úr törvényének, lementek galileai városukba, Názáretbe."
(Lukács 2,39)

---

Ebből is látszik, hogy a Lukács "evangélium" részben Lukács fantáziájának a terméke. Korábban már említettem, hogy Lukács nem ismerte se Jézust, se pedig Máriát, és az a Pál térítette meg a saját elképzelései számára, aki soha nem találkozott Jézussal, ellenben a legádázabb üldözője volt Jézus követőinek a Szanhedrin megbízásából.



[374]

Zitat von Sgeck0

---

"A létezés a bűnbeesés óta negatív."

---

A bűnbeesés paradicsomi története Ezsdrás fantáziájának a terméke.

Nem csupán a Schemhamphoras titkos ismerete, a kabbala származik Mezopotámiából, a mai Irak területéről, hanem az i.e. V. században az Ószövetség megalkotói által átvett és átalakított teremtés története (a babiloni Enūma eliš); a "teremtő Isten" fogalma; a Noé-féle legenda (a sumér Gilgames eposzban szereplő Um-napisti szerepét Noé veszi át); a héber naptári hónapok nevei; a szombat szó (sabbath/sábát - šabattu); a héber órának percbeosztása (60x18=1080); a héber betűkhöz történt számértékek utalása; a frigyláda őrei, a Kerubok és Szeráfok; Lilit (Lilitu); etc. Engesztelő nap (jom kippur) alkalmából, tisri hónap 10-én a zsinagógákban először az engesztelő imát, a kol nidré-t énekli el a kántor káldeus nyelven. A "szemet szemért" ószövetségi valláserkölcsi utasítás (Mózes II. 21,24-25; Mózes III. 24,20; Mózes V. 19,21) a babiloni törvénykönyvből ered a Magyar Zsidó Lexikon állítása értelmében:

Zitat

---

"Szemet szemért - A tórai szövegről egyébként tudjuk, hogy az szóról-szóra egyezik a babiloni Hammurrábi-kódex idevágó szavaival és így közkeletű jogi frázissal állunk szemben (kb. olyan, mint a <<szeget szeggel>>) melyet a babiloni törvénykönyv még eredeti értelmében alkalmazott, de a tórai joggyakorlatban már ellentmondások merülnek fel ellene." (836. old.)

---

[386]

Zitat von kitadimanta

---

"Az ilyen események fontossága nem abban rejlik, amit tartalmaznak (a barlangban születés, szűztől születés, három mágus/király, betlehemi csillag, stb) hanem Jézus származási és vallási hovatartozására tesznek félreérthetetlen utalásokat. És ez a legfontosabb!!!"

---

Számomra a betlehemi csillag mibenléte és Jézus kínhalálát szignáló égi esemény a leglényegesebb, ugyanis én a vallások misztériumainak kozmikus kapcsolatainak feltárásával foglalkozom behatóbban közel 30 éve. Minden más másodlagos a szememben. Nincsen okom kételkedni Jézus zsidó származásában. A források elégségesek ahhoz, hogy ezekből teljes biztonsággal fel lehessen deríteni a Názáreti Jézushoz kapcsolódó rejtélyt.
Szerényen megjegyezném, hogy ami eddig hosszú évszázadok folyamán számtalan kutatónak kitartó igyekezete ellenére sem sikerült, azt én szerencsésen megoldottam, de azzal is tisztában vagyok, hogy ezért nem fogok se kitüntetésben, se vállveregetésben részesülni, hiszen a vallások és titkos társaságok nem hinném, hogy kellőképpen méltányolnák az igyekezetemet... Sebaj...



[387]
Jézusnak a jeruzsálemi Templomban 12 évesen tett látogatásáról ismét csak Lukács tesz említést (2,42-51), aminek történelmi hitelessége megkérdőjelezhető.

A Magyar Zsidó Lexikon tudósít minket arról, hogy a kabbala titkos ismereteit az ókori chásszideusok (chaszidim, akik a Makkabeus-korszakban komoly befolyással rendelkeztek a politikai életben) birtokolták, majd az ezekből lett esszénusok is:

Zitat

---

"Mégis a titkos tanokkal való foglalkozás, melynek jegyében a Kabbala megszületett s amely az egész Tórának csak keveseknek érthető misztikus jelleget adott, már az ókori zsidóságnál, főképpen a chásszideusoknál meglehetett. Ezért az igen régi, de apokrif Jézus Szirach már óv a titkos tanokkal való foglalkozástól (3.22., v. ö. Chaggiga 13 a és Gen. Rabb. 8.). Josephus szerint az esszénusok őrizték a titkos tant (De bell. Jud. 2.8), de Philo (De Vita Contemplavita 3.), úgyszintén a modern K.-kutatók közül A. Jellinek, Plessner, Hilgenfeld, Eichhorn, Gaster és Kohler és még sok más tudós is, szintén őket tartják a K. megalapozóinak. Hogy a titkos tanokat azok őrzői titkolják, azt már Ezra is állítja (14.45-46, v. ö. Szóta 15.3)."
(439-440. old.)

---

A leghíresebb esszénus Zakariás főpap fia, Keresztelő János volt, aki az újszövetségi magyarázatok szerint Jézust is megkeresztelte a Jordán folyónál. Amennyiben Zakariás volt Jézus édesapja, abban az esetben Jézus és Keresztelő János féltestvérek voltak, Máriát pedig nem Gábriel arkangyal készítette fel a Jézussal történő másállapotosságra, hanem Zakariás pap.

Lukács közlése szerint Jézus nyilvános fellépésének kezdete akkor történt, amikor Jézus a 30. életévében járt (Lukács 3,23), tehát már betöltötte a 29. évét, de az idézetből még nem következik, hogy a 30-at is betöltötte volna. Jézus ekkortájt kezdte meg közel (nem teljesen) 3 évig tartó nyilvános tevékenységét (forrás [60]) mégpedig azzal, hogy a nem régóta a Jordán folyó partjánál tevékenykedő Keresztelő Jánossal megkereszteltette magát. Lukács arról tudósít, hogy Keresztelő János a működését Tibérius császár uralkodásának 15. évében kezdte (3,1-4). A mai hivatalos megadások szerint i.sz. 14-től uralkodott Tibérius, de ezt a téves adatot i.sz.7-re kell helyesbítsük, amennyiben Lukács információja megfelel a valóságnak.

Máté (3,1-12), Márk (1,1-8) és János (1,19-27) apostol is beszámol Keresztelő János ténykedéséről, de nem közölnek időrendi adatot ezzel kapcsolatosan. Amikor Jézust a Jordán folyó partján megkeresztelte, leszállt rá az Isten lelke egy "galamb" formájában:

Zitat

---

"Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt. János azonban megpróbálta visszatartani őt: Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám? Jézus ezt válaszolta: Engedj most, mert így illik minden igazságot betöltenünk. Akkor engedett neki. Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten Lelke mint egy galamb aláereszkedik, és őreá száll. És íme, hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm."
(Máté 3,13-17)

"Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban. És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm."
(Márk 1,9-11)

"Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég, leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm."
(Lukács 3,21-22)

"Másnap János látta, hogy Jézus hozzá jön, és így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! Ő az, akiről én megmondtam: Utánam jön egy férfi, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. Én nem ismerem őt, de azért jöttem, é azért keresztelek vízzel, hogy ismertté legyen Izráel előtt. Így tett erről bizonyságot János: Láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mert egy galamb, és megyugodott rajta. Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: Akire látod, hogy leszáll a Lélek, és megnyugszik rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel. Én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia."
(János 1,29-34)

---

Istenkeres (Klaus Matefi): Ki lehetett Jézus édesapja? III.



[390]
Mint ahogy már említettem, a kabbala titkos ismereteit az ókori chásszideusok, majd az ezekből lett esszénusok is birtokolták. Az utóbbiak közül a leghíresebb Keresztelő János volt, ennek következtében joggal feltételezhető, hogy Keresztelő János azzal is tisztában volt, hogy Jézus megkeresztelésére a Jordán folyónál melyik nap lenne a legalkalmasabb, hogy ennek keretében Isten lelke egy "galamb" formájában Jézusra szállhasson. "Es gibt keine Zufälle", mondaná a német, ami magyarok körében is használatos mondás: "nincsennek véletlenek"... Erre a kozmikus eseményre i.sz. 22.07.02-án került sor.

A későbbiekben látni fogjuk, hogy az itt prezentált X keresztet (crux decussata) felépítő égitestek alkották azt a szabályos keresztet is, aminek égisze alatt kellett a Szanhedtin tervei szerint Jézust keresztre feszíttetni a Peszách ünnep előkészületi napján, hogy meghaljon hibátlan "páskabárányként" (Korinthusiakhoz írt első levél 5,7; Péter I. 1,19) "az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért" (A zsidókhoz írt levél 9,15). Azokban az időkben elvileg nem ismerhették a Neptunusz és Plútó planétákat, habár egyes források szerint a Neptunusz létével is tisztában voltak már (forrás [26]). Amennyiben eltekintünk a Neptunusz és Plútó bolygóktól, abban az esetben is ezt az X keresztet a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek alkották, melyek Jézus kereszthalálakor egy T-keresztet képeztek a zodiákusban.



[391]
Egy bejegyzés erejéig visszatérnék i.e. 8. évre, amikor Jézus megszületett.

Josephus Flavius rendkívül lényeges információval szolgált a kutatók számára azzal, hogy említést tett a Heródes halála előtt valamennyivel (néhány hónappal) bekövetkezett holdfogyatkozásról és arról is, hogy a zsidó Peszách ünnep előtt röviddel távozott el az élők sorából. A ma még használatos "történelmi kronológiát" hosszú évszázadokra visszamenőleg építették fel, aminek megalkotásánál kizárólagosan csak az olyan információk számíthattak megbízható és biztos támpontnak, melyek égi eseményekre (például nap- és holdfogyatkozás) hivatkoztak. Ilyenek hiányában akár több év eltérés is lehetséges a tényleges időpontoktól. A hetvenedik életévében járó Heródes már súlyos beteg volt, ezért a zsidó törvényismerő Júdás és Mátyás a tanítványaikat arra bíztatták fel, hogy a király utasítására a Templom főbejárata fölé felhelyezett aranyból készült sast verjék le onnan és rongálják meg, merthogy a mózesi törvények tiltják az ilyen díszek ottani alkalmazását. Miután a tanítványok végrehajtották ezt, Heródes elfogatta és megégettette őket Júdással és Mátyással egyetemben, mégpedig egy holdfogyatkozás alkalmával (forrás [38]). Ennek ismeretében az utókor kutatói szándékosan, vagy kellő ismeretek hiányában téves holdfogyatkozásra hivatkozva igyekeztek és igyekeznek még napjainkban is korrigálni a Dionysius Exiguus által megalkotott amúgy is hibás keresztény időszámításra felépített történelmi kronológiát:

Zitat

---

"Mi azonban nem csupán az évet ismerjük, hanem az évszakot is, amibe mi Heródes halálát helyeztük. Mint Josephus tudósít (Antiqq. XII. 6,4), az utolsó betegsége folyamán egy lázadás támadt, aminek az élén az írástudó Mátyás állt. A bűnösöket megégettette, és amelyik éjszakán ez történt, egy holdfogyatkozás volt. Közvetlenül a (*Heródes) halála után, mint ahogy az a zsidó történetíró elbeszéléséből fennmaradt, a Peszáhot ünnepelték (VII, 9,3.). A római időszámítás szerint 750-ben, vagy i.e. 4-ben március 12-ről 13-ra virradó éjjel egy részleges holdfogyatkozás következett be, amit én pontos számításoknak vetettem alá."
(Ludwig Ideler professzor: Handbuch der mathematischen und technischen Chronologie, Zweiter Band - Berlin, 1826 - 391. old. [39]) (saját fordítás)

""Heródes már halálos beteg, néhány vezetőt megégettetett ϰαι ή σεληνη τη αυτη νυϰτι εξελιπεν (* és a Hold ezen az éjjelen elsötétült) Archaeol. 17,6. 4. ezt követően Heródes a Jordánon túli Kallirhoë fürdőhelyre utazott, visszatért még Jerikóba, 5 nappal fiának, Antipater-nek a kivégzése után meghalt, 7 napig (17,8.4.) gyászolták, a Peszách közel volt. Az esemény, amelyik még a rendkívüli esemény és Heródes halála között történt, megkívánja, hogy ez a holdfogyatkozás január végére essen."
(Heinrich Eberhard Gottlob Paulus professzor: Philologisch-kritischer und historischer Commentar über das neue Testament,... - Leipzig, 1812 - 225. old. [41]) (saját fordítás)

---

Még néhány idézet található ezzel kapcsolatosan a [44] alatt, mint például Johannes Kepler (1571 - 1630) alaptalan véleménye a Josephus Flavius által megadott holdfogyatkozás időpontjáról. A kutatók túlnyomó többsége valamilyen oknál fogva nem merészelte az i.e. 7. év előtti holdfogyatkozásokat számításba venni, mintha titokban az ösztönözte volna őket, hogy nehogy véletlenül is rávezzesék a misztérium megoldására éhes olvasókat a helyes megfejtésre, pedig csak egy-két hónapnyi távolság választotta el őket ettől… Magától értetődően ebben az esetben is létezik szerencsére kivétel, habár az a másik végletet képviselte, de legalább követendő példával szolgált arra nézve, hogy i.e. 7 előtt is létezett holdfogyatkozás, ami esetleg szóba jöhetne Josephus által említett égi esemény azonosításával kapcsolatosan. Nevezetesen W. D. Block-nak a "Das wahre Geburtsjahr Christi oder wir sollten 1862 anstatt 1843 schreiben" ("Krisztus valódi születési éve, avagy 1843 helyett 1862-t kell írnunk") könyvéről van szó, amiben teljes mértékben joggal állítja pellengérre azokat a kronológusokat és filozófusokat, akik megméretés nélkül magukévá tették azt a dezinformációt, ami szerint a Josephus-féle holdfogyatkozás a római időszámítás szerint 750-ben, március 12-ről 13-ra virradó éjjel történt volna. De mivel a könyv írója maga is egy hibás megoldással hozakodott elő, mégpedig azt állítva, hogy az említett holdfogyatkozás a római időszámítás szerinti 739. év október 16-án valósult meg (forrás [45]), ezért értelemszerűen őt is megilleti a jogos kritika...

Akkortájt az alábbi teljes holdfogyatkozások jöhettek csak számításba:

1, -8.06.04. 00:51 UT +2.00 Jeruzsálem
2, -8.11.28. 20:46 UT +2.00 Jeruzsálem
3, -4.03.23. 20:16 UT +2.00 Jeruzsálem
4, -4.09.15. 22:05 UT +2.00 Jeruzsálem
5, 0.00.10. 01:04 UT +2.00 Jeruzsálem

Jézus születése előtt két és fél hónappal, i.e. 9.11.28-án (-8.11.28-án) egy Júdeából is jól megfigyelhető teljes holdfogyatkozás alkalmából égettette meg Heródes az említett lázadókat és felbujtó vezetőiket, Júdást és Mátyást. Az öreg király betegsége egyre súlyosabbá vált, ezért orvosai tanácsára a Holt-tengernél egy kúrán vett részt, de merthogy ez egy bizonyos idő eltelte után se hozott jobbulást számára (forrás [46]), ennek köszönhetően végérvényesen feladva, visszatért Jeruzsálembe. Az említett holdfogyatkozás és a halálának beállta (ami az i.e. 8.03.25-i Peszáh ünnepet megelőzően történt) (forrás [47]) közti körülbelül három és fél hónap folyamán az alábbi események zajlottak le:

1, i.e. 8.02.10-én megszületett a Názáreti Jézus;
2, ez alatt az idő alatt vett részt a Holt-tenger mellett az említett kúrán;
3, halála előtt öt nappal még kivégeztette saját fiát, Antipater-t, mert az a gyanú merült fel ellene, hogy meg akarta mérgezni apját.

Amennyiben Josephus Flavius zsidó történetíró megadásai korrektek (amivel kapcsolatban e könyv írójának nincsennek kételyei) és hitelt adunk azoknak, abban az esetben mint írta, Heródest a halálát megelőző 37. évben koronázták királlyá Rómában, nevezetesen i.e. 44-ben (amit a zsidó történetíró a 184. olympias idejére tett), ezt követően három év elteltével, i.e. 41-ben vette gyakorlatilag is birtokba királyságának központját, Jeruzsálemet. Amennyiben i.e. 44-ben volt a 184. olympias, akkor ebből adódóan az első olympiasnak 183x4 évvel korábban, tehát i.e. 776-ban kellett lezajlania. A hivatalos görög kronológia értelmében is ez i.e. 776-ban történt (forrás [48]), amiből azt a konzekvenciát vonhatjuk le, hogy azt etalon időszámításnak tekinthetjük, ellentétben a keresztény időszámítással.

Josephus Flavius elmondása értelmében Heródes a jeruzsálemi Templom átalakításához, uralkodásának 18. évében, tehát i.e. 27-ben fogott hozzá (forrás [49]). Ezzel szemben a zsidó történetíró egy másik könyvében a Templom átépítésének kezdetét Heródes királyságának 15. évében jelölte meg (forrás [50]). A Josephus-tól származó két egymástól 3 évre eltérő információ valószínűleg annak a három évnek tudható be, ami Heródes Rómában történt megkoronázása és Jeruzsálem elfoglalása (királyságának tényleges kezdete) között telt el, ezért joggal feltételezhető, hogy ugyanarra az évre célozhatott az író, mégpedig az i.e. 27. évre, ami 19 évvel előzte meg Júdea királyának halálát. A jeruzsálemi Templom felavatására ~i.e. 17-ben kerülhetett sor, Jézus születése és Heródes halála előtt 9 évvel. A Templom átépítésének tényleges kezdete feltételezhetően 2-3 évet eltolódott, mivel a zsidók attól tartottak, hogy a nem zsidó származású király esetleg megszegi a nekik tett ígéretét, és átépítés helyett lebontja azt. Heródes a megnyugtatásuk érdekében csak akkor adott engedélyt a bontási munkálatok megkezdésére, miután már a teljes átalakításhoz szükséges összes anyagot a helyszínre szállították, a kőfaragáshoz és egyéb építési tevékenységhez szükséges ismeretekre kellőképpen felkészítették a mestereket, és 1000 zsidó pap számára pedig beszerezték a papi ruhákat (forrás [51]).

János evangéliumában is találunk utalást a Templom építésére:

Zitat

---

"Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem. Ezt mondták rá a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted?"

---

A fenti kérdést a zsidók Jézusnak a megkeresztelése utáni Peszách ünnep környékén (János evangélium 2,13) tették fel, amikor már megközelítőleg 46 éve építés alatt állt a Templom János állítása szerint, mivelhogy ~i.e. 17-ben a felavatásakor még nem volt befejezve. A Templom átalakításának tényleges kezdete ~i.e 24-re (-23-ra) tehető a korábban elmondottak miatt, és ezt után 46 esztendővel tették fel Jézusnak a fenti kérdést, nevezetesen i.sz. 23-ban, amikor Jézus már betöltötte a 30. életévét. A félreértések elkerülése végett feltétlenül fontos itt nyomatékosan kihangsúlyozni, hogy a megbízható és korrekt kronológia nem Jézus születését és Heródes halálát igyekszik a hibás időrendi adatokhoz igazítani, hanem éppen fordítva, tehát az egyedüli lehetséges Jézus születési és Heródes elhalálozási évhez a korábbi történések alaptalanul megállapított időpontjait korrigálni.

Az eddigi adatokból következően a Heródes uralkodásának 7. évében lezajlott actiumi csata a jelenlegi hivatalos állásponttal (i.e. 31.09.02.) ellentétben ~i.e. 35-ben kellett történjen (forrás [52]).

Elkerülhetetlenül szükséges a Heródessel kapcsolatos időpontok szeriőz tisztázása annak érdekében, hogy Jézus születésének és kereszthalálának kozmikus misztériumához kötődő kozmikus események dátumai ez által szintén igazolást és megerősítést nyerhessenek, mivelhogy nem mondhatnak és nem is mondanak semmiképpen ezek egymásnak ellent. Jézus születésének és keresztre feszítésének időpontjai nem tartoznak a "kívánságműsor" kategóriájába, hanem kronológiailag és asztronómiailag is egyértelműen igazolható események kell legyenek, amit ennek a könyvnek a szerzője a legjobb tudása szerint igyekszik az olvasó elé tárni.

Caesareai Eusebius (263 – 338?) keresztény püspök és történetíró az "Egyháztörténet" című művében azt írja, hogy Jézus, Augustus császár uralkodásának 42. évében született, 28 évvel Egyiptom legyőzése (Antonius és Kleopátra halála) után (forrás [53]). Feltételezve Eusebius megadásának helyességét, i.e. 49-re (-48-ra, a. u. c. 705-re) kellett essen Augustus császár uralkodásának első éve; Egyiptom veresége, illetve Antonius és Kleopátra halála (a jelenlegi hivatalos kronológia szerint Kleopátra i.e. 30.08.12-én halt meg) pedig i.e. 35-ben (-34-ben, a. u. c. 719-ben), történhetett.

Dr. Szántó Konrád ferences rendi főiskolai tanár és egyháztörténész az alábbiakat írja Jézus születésével kapcsolatosan "A katolikus egyház története" első kötetében:

Zitat

---

"Az időszámítástan szempontjából fontos volt Dionysius Exiguus munkássága. Krisztus születésének, születési évének kiszámításával ugyanis ő határozta meg és vezette be a keresztény időszámítás kezdetét. Dionysius Exiguus ab urbe condita, Róma alapítása után 754-re tette Krisztus születését. Ez a számítás azonban biztosan téves. Valószínű, hogy Krisztus a Dionysius Exiguus által bevezetett időszámítás kezdete előtt négy, öt vagy hét évvel előbb született: 747, 749 vagy 750-ben ab u. c., Róma alapítása után."
(I. kötet - Budapest, 1987 - 24. old.)

"Így (csak a legfőbb eseményekre utalva) történetileg biztos tény, hogy Jézus Krisztus a júdeai Betlehemben Szűz Máriától született a Dionysius Exiguus által bevezetett időszámítás kezdete előtt 4 vagy 5, esetleg 7 évvel."
(I. kötet - Budapest, 1987 - 42. old.)

---

Az idézettek azt tükrözik, hogy "A katolikus egyház története" írója se lehetett tisztában Jézus valódi születési időpontjával, ami kizárólagosan csak egyetlen napra eshetett, nevezetesen i.e. 8.02.10-re (-7.02.10-re). Ez nem az időszámítás kezdete előtti 7. évben (-6-ban) volt, hanem a hibásan feltételezett Jézus születése előtti 8. évben, azaz i.e. 8-ban (-7-ben).

Az eddigiekből értelemszerűen az is következik, hogy Caius Julius Caesar nem távozhatott el i.e. 44.03.15-én az élők sorából, mint ahogy azt a még érvényben lévő kronológia hirdeti számunkra, hanem öt évvel korábban, tehát i.e. 49.03.15-én, akit Augustus császár követett a trónon. Azon vélemények, melyek szerint akkor napfogyatkozás lett volna (forrás [55]), megalapozatlanok kell legyenek, ugyanis az i.e. első évszázadban egyáltalán nem történt március 15-én semmiféle napfogyatkozás. I.e. 44.03.20-án, i.e. 45. 03.01-én és 30-án, i.e. 46.03.12-én, ; i.e. 47.03.23-án, i.e. 48. 03.04-én és i.e. 49. 03.14-én volt újhold, de nem párosult egyik se napfogyatkozással. Itáliából megfigyelhető napfogyatkozás akkoriban csak i.e. 48.01.04-én (részleges napfogyatkozás); i.e. 49.08.09-én (gyűrűs napfogyatkozás); i.e. 50.08.21-én (gyűrűs napfogyatkozás) valósult meg. Ezek az adatok tehát kizárják azt a lehetőséget, hogy amennyiben Julius Caesar-t március idusán (15-én) ölték meg (forrás [56]), ez egy napfogyatkozással esett volna egybe, vagy annak tájékán napfogyatkozás lett volna megfigyelhető. A Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek i.e. 43.03.23-án alkottak egy szabályos kozmikus keresztet, de ekkor már közel hét éve Augustus volt a császár Rómában.



[398]
A Magyar Katolikus Lexikon és más források [61] is arra hívják fel a figyelmet, hogy a Keresztelő János-féle keresztelés nem azonos az egyház által elfogadottal, és értékében illetve jelentőségében is lényegesen elmarad a Jézus keresztjére hivatkozva praktizált keresztelés mögött:

Zitat

---

"keresztség (lat. baptismus): az első és legfontosabb szentség, mely megnyitja az utat a többi szentségek felé, általa az ember megszabadul a bűnöktől, Isten gyermekévé születik újjá, és eltörölhetetlen jeggyel Krisztushoz hasonlóvá válva az Egyház tagja lesz.
A keresztség kezdettől fogva az Egyházba való beiktatás szentsége volt, még ha nem is nevezték mai értelemben vett szentségnek. Úgy szolgáltatták ki, mint ami bekapcsolja a hívőt a megváltás misztériumába (Róm 6,4), Krisztus testének tagjává teszi (Gal 3,27), és megjelöli a Szentlélek pecsétjével.
Jézus keresztsége Jánosnál a Jordánban nem tekinthető úgy, mint ami összefügg az egyházi keresztséggel." (forrás)

"János keresztsége nem elegendő az Isten országának elnyerésére és a Szentlélekben való részesedésre (ApCsel 19,1-6). Az evang-ok és az ApCsel a különbséget a vízzel, ill. a Szentlélekkel való keresztelés ellentéte révén emelik ki (Mt 3,11; Mk 1,8; Lk 3,16; Jn 1,33; ApCsel 1,5; 11,16). Ebből következően ~ értékben mögötte áll a későbbi ker. keresztségnek, ahogy az előfutár János is kisebb, mint a Messiás, akire leszállt és rajta is maradt a Szentlélek (Jn 1,33)." (forrás)

---

Ezek az idézetek tehát megnyugtató válasszal szolgálnak arra nézve, hogy a korábban bemutatott X-kereszt mégiscsak szóba jöhet (egyéb híján!) Jézus megkeresztelkedésekor leszálló "Lélek" kozmikus forrása gyanánt. A legtalálóbb és tömör véleményt a német evangélikus teológus, Matthias Schneckenburger (1804 - 1848) fogalmazta meg ezzel kapcsolatban:

Zitat

---

"János megkeresztelt és megtartott Jézus fellépése után is maga körül tanítványok egy csoportját; igen, ő kétséget kizáróan a Messiás tulajdonképpeni ragyogó fellépését várta, mint a tanítványai Act. 19,23 csak később, ő az utat akarta csak előkészíteni. A János-tanítványok ismét meg lettek keresztelve, és megjegyezve mellette határozottan, hogy a János-keresztelés csak egy utalás volt a jövendő Messiásra." [64] (saját fordítás)

---

A János-féle keresztelés a csúcspontját Jézus megkeresztelésekor érte el, aminek hatására Jézusra leszállt Isten lelke. A későbbiekben látni fogjuk, hogy a Jézus megkeresztelésekor leszálló isteni léleknek a kozmikus forrását ugyanazon égitestek alkották, mint a Jézus messiási mivoltát megpecsételő kozmikus keresztet, aminek égisze alatt halt kínhalált Jézus, de az X-kereszt szellemi hatásának intenzitása magasan elmaradt az utóbbihoz viszonyítva.

Az esszénusok két Messiás eljövetelében bíztak. Az első egy tanító Messiás (Mashiach ben Josef - Messiás, József fia) kellett legyen, a második viszont majd az "idők végén" fellépő Messiás-király (Mashiach ben David - Messiás, Dávid fia). Ahhoz, hogy a nép elfogadja Jézus Messiásnak, ahhoz a hagyományok értelmében egy égi jelre volt szükség, amit Keresztelő János prezentálni tudott Jézus megkeresztelése alkalmából.

Röviden összegezve: a Keresztelő János-féle keresztelés és az azzal párosuló X-kereszt előjele, előhírnöke volt Jézus keresztre feszítésének és az akkor létrejövő messiási keresztnek. Ezekről a mennyei dolgokról szinte biztosra vehetően János az édesapjától, Zakariás paptól értesülhetett a korábbiakban, aki a 3 éves Máriát erre utalva fogadta a jeruzsálemi Templomban.



[401]
János az evangéliumában három Peszách ünnepről tesz említést, nevezetesen: 1, Jézus megkeresztelését követően (2,13), amikor kiűzte a kufárokat és pénzváltókat a jeruzsálemi Templomból; 2, a "csodálatos kenyér- és halszaporitással" (6,4) kapcsolatosan; 3, Jézus elfogatásával (11,55-57) és megölésével (19,14-16) összefüggésben. János az 5. fejezet 1-ben nem Peszách ünnepre utalt, mivelhogy ha az lett volna a célja, értelemszerűen meg is nevezte volna azt, mint ahogy azt említett három esetben tette. A Keresztelő János általi megkeresztelése és a kereszthalála között nem telt el három év, hanem két év és 9 hónap.

Feltétlenül érdemes itt kitérni a VIII. században megjelent "Toledoth Jeshu" című héber nyelvű kiadványra, ami azt hangoztatja, hogy Názáreti Jézus a csodatevő képességét kizárólagosan annak köszönhette, hogy a jeruzsálemi Templom féltve őrzött titkához, a Schemhamphoras titkához jogtalanul jutott hozzá, ami által lett felvértezve az említett tálentummal. A könyvet a heidelbergi egyetem héber nyelven tudó és azt kutató professzora, Johann Andreas Eisenmenger (1654 - 1704) fordította le németre, amit részletekben meg is jelentetett az "Entdecktes Judenthum..." című kétrészes terjedelmes munkájának első részében (105 - 108. old., 155 - 158. old., 170 - 180. old.). A kiadvány szerint a régi idők folyamán a jeruzsálemi Templomban található "Szentek Szentjében" még Dávid által talált kövön helyezkedett el a frigyláda. Ezt a magyarázatok értelmében a Templom pusztulását követően Babilonba szállították át, ahol nyoma veszett.

Itt annyit megjegyeznék, hogy miután Ezsdrás megismertette népével i.e. 445. őszén az általa megalkotott Tórát, természetesen se "isteni csodák" nem történtek többé, se pedig ez a frigyláda nem kerülhetett elő...

Az említett kőre Istennek 72 neve, a Schemhamphoras volt bevésve, amit a zsidó bölcsek úgy igyekeztek megóvni az illetéktelen személyektől, hogy a Schemhamphoras csodatevő erejét hasznosítva a kijáratnál található két oszlopra egy-egy ércből készült oroszlánt (mások szerint kutyát) állítottak. Ha esetleg egy beavatatlan megtanulta ott a helyszínen Isten 72 nevét, és ennek a féltve őrzött tudásnak a birtokában szándékozott a helyszínről távozni, akkor a két oroszlán félelmetesen erős üvöltésének hatására azonnal elfelejtette azokat. Jézus annak érdekében, hogy rendelkezhessen az isteni csodatevő adottsággal, a "Szentek Szentjében" lévő kőre felvésett Isten 72 nevét feljegyezte egy pergamenre, majd azt a lábán egy késsel ejtett sebbe rejtette, ami az isteni tudás hatására be is gyógyult azonnal. Így amikor távozásakor az oroszlánok ráüvöltöttek, ugyan azonnal el is felejtette az isteni misztériumot, de hazaérve, miután kivágta a lábába rejtett cédulát, ismét birtokában volt annak. Ezt követően Betlehemben 310 hallgatójának kijelentette, hogy ő az Ézsaiás által megjósolt Messiás, sőt maga a Teremtő Isten is, aki az eget és a földet alkotta. Mivel a hallgatósága bizonyosságot akart erről szerezni, ezért szemük láttára feltámasztott egy sírjából kihantolt csontvázat és egy leprás beteget pedig meggyógyított. Ennek láttán a tömeg áhítattal elismerte, hogy valóban ő kell az Isten Fia legyen. Ennek az epizódnak van persze előzménye, Jézus születésének körülményei és a történet egészen haláláig folytatódik.

A Schemhamphoras fogalma felmerül Sabbatáj Cví-vel (1624 - 1676) kapcsolatosan is, aki mint Jézus, a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égetestek együttállásakor jött a világra 1624. augusztus 14-én. A zsidó misztika titkos tudományával foglalkozó némely kabbalisták egyes források szerint a héber időszámítás szerinti 5408. évre várták az Ószövetségben részletezett megváltás kezdetét és a Messiásuk fellépését. Ez a megadás persze nem fedi a valóságot, mivelhogy ezt az 5409. évre kellett várják, azaz 1648/1649-re, ugyanis ebben a zsidó naptár szerinti évben két alkalommal alakult ki Schemhamphoras kozmikus forrása, mégpedig 1648.11.30-án egy T-kereszt és 1649.02.27-én, Susán-Purim-kor pedig egy szabályos kereszt. Ráadásul az említett két konstellációhoz csatlakozott a Neptunusz és Plútó planéta is ugyanúgy, mint a 33. életévében lévő Jézus kínhalálakor kialakult kereszt esetében. Jézus és Sabbatáj Cví életére nézve is sorsdöntő szerepet játszottak ezek az égi események, hiszen Jézust a tervek szerint keresztre feszíttették ekkor, Sabbatáj Cví viszon ez időben kezdte hangoztatni a szmirnai (mai Izmir) zsinagógában a Schemhamphoras lényegét és ismeretsége körében pedig messiási mivoltát. Az előbbiért rabbinikus átok miatt el kellett hagyja Szmirna városát.
Ez idő tájt érte el végkifejlettjét az "angol polgári forradalom" is, ami I. Károly (1600 - 1649) kivégzéséhez vezetett.

Mint láthatjuk, a Schemhamphoras féltve őrzött titoknak számított. Ennek lényegét hét helyen tanulmányozhatja az ismeretekre szomjazó: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7.



[405]
A Pál kezdeményezésére megalkotott újszövetségi könyvek azt állítják Jézusról, hogy ő Istennek tartotta magát (Máté 28,18-19; János 1,18; 1030; 10,37-38; 14,10-11; etc.). Mivel Jézus egyetlen sort se írt le személyesen tanításaiból, és az általunk ismertek is csak kínhalálát követően évtizedekkel lettek megírva, amelyek az idők folyamán még változtatásokon is átmentek, ennek következtében ezek hitelessége akár meg is megkérdőjelezhető...

Az ószövetségi írástudók azt állították Jézusról, hogy benne nem a "Szentlélek" lakozott:

Zitat

---

"Belzebub van benne, és hogy az ördögök fejedelmének a segítségével űzi ki az ördögöket" (Máté 9,32-34; 12,22-28; Márk 3,22-30; Lukács 11,14-20)

---

Ezzel szemben Jézus viszont határozottan az írástudók és farizeusok Istenét, azaz JHVH-t nevezte ördögnek:

Zitat

---

"A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja." (János 8,44).

---

A Szanhedrin úgy döntött, hogy megöletik Jézust (Máté 26,3-4; 27,1; Márk 14,1; 15,1; Lukács 22,2; 23,1; János 11,45-53; 18,14), ami feltételezhetően nem egy friss döntés volt, hiszen a Jakab-féle ősevangélium szerint már Mária 3 éves korában tervbe volt ez véve.

Ennek érdekében elfogattatták Jézust, de mivel a Szanhedrinnek nem volt joga halálos ítéletek meghozatalára, ezért átadták ebből a célból Júda római helytartójának, Poncius Pilatusnak. Pilátus bűntelennek találta Jézust (Máté 27,24; Lukács 23,4; János 19,4) és jelképesen mosta kezeit, de végül kénytelen volt a Szanhedrin által felbíztatott tömegek követelésének (Máté 27,15-25; Márk 15,6-15; Lukács 23,18-25; János 18,38-40; 19,4-16) eleget tenni:

Zitat

---

"Pilátus látta, hogy nem megy semmire, sőt a zajongás még fokozódik is. Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: "Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok - mondta. - Ti lássátok!" Erre az egész tömeg zúgta: "Vére rajtunk és fiainkon!"" (Máté 27,24-25)

"Pilátus folytatta: "Mi rosszat tett?" Azok annál hangosabban kiáltották: "Keresztre vele!" Erre Pilátus, aki eleget akart tenni a tömeg kérésének, szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy feszítsék keresztre." (Márk 15,14-15)

"Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. De tovább ordítoztak: "Keresztre! Keresztre vele!" Harmadszor is megkérdezte: "De hát mi rosszat tett? Semmi vétket nem találok, amiért halálra kellene ítélnem. Megfenyítem és szabadon bocsátom." De azok nem tágítottak, hanem egyre elszántabban, egyre hangosabban üvöltötték, hogy feszítse keresztre. Erre Pilátus úgy határozott, hogy enged követelésüknek." (Lukács 23,20-24)

"Pilátus ismét kiment, és így szólt hozzájuk: "Nézzétek, elétek vezetem. Értsétek meg: nem találom semmiben sem bűnösnek." Jézus töviskoronával, bíborpalástban jött ki. Pilátus rámutatott: "Íme, az ember!" Mihelyt meglátták, a zsidók és a szolgák elkezdtek kiabálni: "Keresztre vele, keresztre vele!" Pilátus ismét szabadkozott: "Vigyétek el és feszítsétek meg ti! Én nem találom bűnösnek." De a zsidók nem tágítottak: "Nekünk törvényünk van, s e törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!"" (János 19,4-7)

---

Itt érdemes megállni egy pillanatra. János szerint a zsidók azért akarták feltétlenül keresztre feszíttetni Jézust a Szanhedrin bíztatására egy erre alkalmas időpontban, mert úgymond "Isten Fiává" tette magát. Jézus valóban JHVH legpozitívabb szellemi hatásának volt a megtestesülése, a zoroasztrizmus esetében a Jóistennek, Ormuzd-nak, Ahura Mazda-nak, ugyanis a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttállásakor (kozmikus kígyó) látta meg a napvilágot, i.e. 8.02.10-én. De mint ezt Jakab apokrif evangéliumából tudjuk, Jézus megszületését maga a Szanhedrin tervezte annak érdekében, hogy megközelítőleg 33 év elteltével hibátlan "páskabárányként" (Korinthusiakhoz írt első levél 5,7; Péter I. 1,19) a Peszách ünnep előkészületi napján JHVH-nak véresáldozat gyanánt áldozatul essen "az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért" (Zsidókhoz írt levél 9,15) egy ehhez méltó égi konstelláció égisze alatt, mivelhogy "törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, a vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat" (Zsidókhoz írt levél 9,22).

A betervezett időpont alkalmával a Jézus születésekor együttállt égitestek egy T-keresztet alkottak a zodiákusban, amit a Neptunusz és Plútó bolygók egy szabályos keresztre egészítettek ki i.sz. 25.04.01-én. A kozmikus kígyó által létrehozott T-kereszt szerepel az Ószövetségben is (Mózes IV. 21. fejezet), a Királyok II. 18,4 elmondása szerint Izrael fiai ennek a rézkígyónak tömjéneztek és azt Nehustának nevezték. A János evangéliumában (3,14-15) is meg van említve ez a rézkígyó, de ebben az esetben a keresztre feszített Jézussal van párhuzamba állítva. Egyes festmények az említett kígyót keresztre feltekeredve, vagy felszögezve ábrázolják, melyek szabályos kozmikus keresztekre (+) illetve T-keresztekre utalnak.

Jézus a jövendőbeli kereszthalálát Péterrel, Jakabbal és Jánossal már előre tudatta:

Zitat

---

"Amikor együtt jártak-keltek Galileában, Jézus ezt mondta nekik: "Az Emberfiát az emberek kezére adják. Megölik, de harmadnap feltámad." Erre igen elszomorodtak." (Máté 17,22-23)

---

[407]
A harmadnapi feltámadás ötlete valószínű, hogy Páltól származik (A zsidókhoz írt levél 9,27-28), amit aztán mások (többek között Máté is) is átvettek tőle Jézus kínhalála után. Ennek az lehetett az értelme és célja, hogy a végidőkre, azaz napjainkra beharangozott ószövetségi messianisztikus elképzelések Messiását, Immánuelt "Jézus második eljövetele" gyanánt várják a keresztény tömegek.

Csakhogy némi eltérés van Jézus és Immánuel személye között, ugyanis, amíg Jézus a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttállásakor (kozmikus kígyó) látta meg a napvilágot, a zoroasztrizmus Jóistenének, Ormuzd-nak (Agathodémonnak, Gábriel arkangyalnak, etc.) az inkarnációjaként, addig Immánuel viszont a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek által létrehozott legnegatívabb szellemi hatásúnak tekintett kereszt égisze alatt született, a zoroasztrizmus rossz szellemének, Ahrimán-nak (Kakodémon-nak, Lucifernek, Mihály arkangyalnak, etc.) megtestesüléseként 1999.08.11-én. A két személy közé még véletlenségből se lehet egyenlőségjelet tenni, ennek ellenére mégis mind a ketten JHVH megtestesülésének tekinthető. A különbség tehát kizárólagosan a dualista szemlélet ismeretében érthető csak meg.



[411]
János az evangéliumában három Peszách ünnepről tesz említést, nevezetesen:
1, Jézus megkeresztelését ( i.sz. 22.07.02-án) követően (2,13), azaz i.sz. 23-ban, amikor kiűzte a kufárokat és pénzváltókat a jeruzsálemi Templomból;
2, a "csodálatos kenyér- és halszaporitással" (6,4) kapcsolatosan, azaz i.sz. 24-ben;
3, Jézus elfogatásával (11,55-57) és megölésével (19,14-16) összefüggésben, azaz i.sz. 25.04.01-én.