Loyolai Ignác misztikus víziója

von Klaus Matefi » Mo 27. Mai 2013, 22:38

Klaus Matefi
Loyolai Ignác misztikus víziója
(Első rész)



Loyolai Ignác (Iñigo Lopez de Loyola; 1491 - 1556) a jezsuita rend (Jézus Társasága - Societas Jesu) megalapítója volt. Fiatal katonatisztként léha életet élt, de megsebesülése megváltoztatta azt gyökeresen a magyarázatok szerint.

Link
Kép

Elkezdte tanulmányozni a betegágyban a szentek életét, majd 1522-ben egy misztikus "vízióban" volt része úgymond, ami végérvényesen Krisztus (kozmikus Krisztus, azaz JHVH) felé fordította a figyelmét és élete célját. Felkereste a monserrati bencés kolostort, apátságot (Santa Maria de Montserrat), ahol a XII. század óta egy Fekete Madonna (nem a Názáreti Jézus édesanyja, hanem a Napbaöltözött Asszony-mulier amicta sole-Apokaliptikus Asszony: Jelenések könyve 12,1-13; aki 1999.08.11-én hozta a világra az Ószövetség messiását, Immánuelt) szobor található, ami előtt elmélkedve a Fekete Madonnának ajánlotta fel a szolgálatait:

Link
Kép

Link
Kép

Érdemes megemlíteni, hogy II. János Pál Fekete Madonna tisztelő volt, és XVI. Benedek pápa is az:

Zitat

---

http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2007.07.22/0701.html
2007.07.22
LXIII. évf. 29. (3075.)
A szabadság városa - Gdansk (2.)
1978. október 16-án azonban pápává választották Karol Wojtylát, aminek híre földindulásszerű, katalizáló erővel hatott a lengyel emberek lelkére, a varsói és moszkvai kommunista vezetésben pedig félelmet és rémületet okozott. Az események nem is várattak sokat magukra: 1979 decemberében egy 36 éves hajógyári munkás, Lech Walesa a gyár udvarán rövid beszédet tartva megfogadta, hogy a gyár kapuja melletti vérontás helyén a következő évben egy hatalmas emlékmű fog az áldozatokra emlékeztetni. A későbbi mozgalomvezető felszólította a munkásokat, hogy a szentmisék keretében imádkozzanak a mennyei Atyához, és kérjék a "Fekete Madonna" közbenjárását az ügy sikerre viteléért. Ettől a naptól fogva Lech Walesa, a czestochowai Szent Szűz képét a kabátja hajtókájára varrva viselte, és a gyülekezések többségekor a résztvevők közösen a kegykép másolata előtt szentmisét ünnepeltek.
A varsói vezetés - félve a feltartóztathatatlan rendszerváltástól - moszkvai utasításra 1981 decemberében rendkívüli állapotot léptetett életbe, és betiltotta a Szolidaritás mozgalmat, mely a föld alá kényszerült, de a beindult folyamat immár feltartóztathatatlannak bizonyult. II. János Pál pápa kulcsszerepet játszott a mozgalom kialakulásában és annak hatásában - ezt az is bizonyítja, hogy Lech Walesa és a Szentatya szinte napi kapcsolatban voltak, Rómában többször találkoztak. A mozgalom vezetője megfogadta a pápa minden tanácsát.

http://www.radiovaticana.org/ung/Articolo.asp?c=80615
28/05/2006 14.33.13
2005. április 1-én, egy nappal halála előtt II. János Pál pápa megáldotta azt az aranykoronát, amely jelenleg a Jasna Góra-i kegyképet díszíti. Ezt volt az utolsó gesztusa annak az embernek, aki egész életét a Szűz Mária kezébe helyezte, amint pápai jelmondata is hirdeti: „Totus tuus ego sum - Egészen a Tiéd vagyok Mária.”

Link
Text: F.A.Z., 04.04.2005, Nr. 77 / Seite 11
Kép
1999 kniete Johannes Paul II. vor der Schwarzen Madonna ins Tschenstochau nieder

http://www.radiovaticana.org/ung/Articolo.asp?c=80615
28/05/2006 14.33.13
A czestochowai Fekete Madonna szentélyében a Pápa találkozott a szerzetesek, szeminaristák és az egyházi mozgalmak képviselőivel
XVI. Benedek pápa pénteken este fél hatkor érkezett meg Lengyelország és a környező országok leghíresebb búcsújáró helyére Czestohowában, a lengyel hitélet és hazafias lelkület jelkép értékű helyére. A szentély, amelyet évente 4 millió zarándok látogat meg, a magyar pálosok nevéhez fűződik, akik 1382-ben alapítottak itt kolostort. A pápa helikopteren érkezett meg Varsóból jövet, majd fekete BMW-n folytatta útját a szentélyhez, ahol 200 ezer hívő gyűlt össze és ünnepelte a római pápát. A szentélyben tartott májusi litánia során a pálos szerzetesek legfőbb elöljárója köszöntötte a Szentatyát, aki térden állva imát mondott a Fekete Madonna csodatévő kegyképe előtt, majd beszédet intézett 700 személyhez, a férfi és női szerzetesrendek, szeminaristák és az új egyházi mozgalmak képviselőihez.

http://www.hennek-homepage.de/schlesien/...en-deutsche.htm
Bei strömenden Regen feierte der Papst am 25.05.2006 auf dem Pilsudski-Platz in Warschau vor rund 300.000 Gläubigen eine Messe. Nach der Messe in Warschau reist Papst Benedikt XVI. in den berühmtem Wallfahrtsort Tschenstochau in Südpolen, wo die Schwarze Madonna verehrt wird. --Szakadó esőben tartott egy misét Varsóban a Pilsudski téren a pápa 2006.05.25.-én 300 000 hívő előtt. A Varsóban tartott mise után XVI. Benedek pápa a híres zarándokhelyre utazott. Czestochowa Lengyelország déli részén van, ahol a Fekete Madonnát tisztelik.--

Kép
Papst Benedikt bei der Schwarzen Madonna in Tschenstochau

Kép
Die goldene Rose als Geschenk des Papstes für die Schwarze Madonna

---

Néhány hasznos idézet a témával kapcsolatosan:

Zitat

---

http://www.tavlatok.hu/net/cikk27kolozs.htm
SZEMPONTOK A JEZSUITA LELKISÉG TÖRTÉNETÉHEZ
„A devotio moderna és az Imitatio Christi (Kempis) hatása Szent Ignácra (Lelkigyakorlatok)
és a jezsuita lelkiségre” (Szabó Ferenc S.J. előadása Kolozsvárott)
Szent Ignác és a „devotio moderna”
De szakemberek kimutatták a devotio moderna hatását is Ignácra.
Az újonnan megtért Loyolai Ignác 1522-ben érkezett a monserrati bencés apátságba, ahol a tudós és buzgó Jean Chanon (vagy Chanones) bencés szerzetes lett lelki vezetője. A kutatók egyetértenek abban, hogy Ignác Monserratban a devotio moderna szellemében kapott lelki vezetést az itteni bencések által.

http://www.katolikus.hu/szentek/0731.html
LOYOLAI SZENT IGNÁC
Öszvérháton ment fel Montserratra, amelynek tetején egykor a grál lovagok vára állt, most pedig zarándokhely a ,,Fekete Madonna'' tiszteletére. Itt fordult el Ignác a világtól, úgy, ahogy azt a lovagregényekben olvasta: életgyónást végzett, a kolostornak ajándékozta az öszvért, a ruháját odaadta egy koldusnak, a Madonnának pedig felajánlotta a fegyverét, és egy egész éjszakát ott töltött előtte állva.

http://www.tavlatok.hu/77/77lelkiseg.htm
SZENT IGNÁC ÉS A REMÉNY
Ignác misztikus tapasztalata Manresában (1522), a város folyója feletti domboldalon, amely nem annyira látomás, hanem Isten világban való mûködésének intuitív megtapasztalása: „Nem látomást látott, hanem sok mindent megértett és felismert, lelki dolgokat csakúgy, mint a hitre és a tudományra vonatkozókat. Mindezt olyan nagy megvilágosodással, hogy mindent egészen újnak látott.” (A Zarándok, 30. fej., Vigilia, Bp., 2001, 38. o.).

http://magazin.ujember.katolikus.hu/Archivum/2004.07/04.html
2004. július V. évf. 7. szám
Manresa spanyolországi település, ahol 1522-től 1523-ig Loyolai Szent Ignác, a jezsuita rend alapítója egy esztendőt töltött elvonultan, sok meditációval.

http://plebania.net/vendegszoba/?op=view&vid=341
Bekerült: 2005.11.05.
Manréza Lelkigyakorlatos és Konferenciaközpont
A névadó Manresa nevű, spanyolországi település azáltal lett ismerté sokfelé, ahol a jezsuiták az elmúlt négyszázhatvanöt évben megfordultak, hogy a rendalapító Loyolai Szent Ignác 1522-23-ban egy esztendőt töltött elvonultan, sok-sok meditációval. Alapvető felismerésekre, belső meglátásokra jutott ezen idő alatt, megváltozott az egész élete, és a manresai tartózkodásának a következménye lett a lelkigyakorlatos mozgalma és a jezsuita rend megalapítása.

http://www.katolikus.hu/szentek2/SZENTEK/00000101.HTM
LOYOLAI SZENT IGNÁC áldozópap július 31.
1522. a manrézai barlangban vezekelt és imádkozott. Kardját a Szent Szűznek ajándékozta a szomszédos zarándokhelyen, Monserratban. Megírta lelkigyakorlatos könyvét. A Szentföldre kívánt zarándokolni, de hamar belátta, hogy megfelelő felkészültség nélkül ez nem megy. Ez okból 1523-ban tanulmányokba kezdett, műveltségének kifejlesztésére.

http://sagv.gyakg.u-szeged.hu/tanar/fark...rmac/ellenr.htm
Loyolai Szent Ignác élete:
# 1522-23: Magányosan töltött egy éve alatt misztikus élmények érték. Ekkor írta meg Lelkigyakorlatos könyvét.
# 1523-24: Szegény zarándokként a Szentföldre utazott.

http://portal.jezsuita.hu/main.php?folde...ticlelist&iid=1
Rendalapítónk, Loyolai Szent Ignác
A fordulat
A spanyol király szolgálatában harcolt, amikor 1521 pünkösd vasárnapján Pamplona várának védelmében súlyosan megsebesült. Egy francia ágyúgolyó okozta sérülés vetett véget a becsvágyó nemesember érvényesülésének. Az egyik lába, hiába tettek meg az orvosok mindent, rövidebb maradt a másiknál. Hosszú ideig otthon kellett feküdnie, Loyolai kastélyukban. Olvasnivalót kért, de csak Jézus élete volt kéznél egy karthauzi szerzőtől, Szász Rudolftól, és egy Szentek élete. A sebesült először kedvetlenül lapozgatta őket, de aztán egyre jobban elámult, s végül egészen e művek hatása alá került.

További írások Ignác megtéréséről itt olvashatók:

[quote]
http://www.parbeszed.com/main.php?folder...ticlelist&iid=1
Ignác megtérése
1521. pünkösdhétfője
Ekkor történt, amit Iñigo egy életen át nem tudott többé elfelejteni: "Egy ágyúgolyó a lábát találta és eltörte, és miután a lövedék a lába belső oldalán jött ki, másik térde is súlyosan megsebesült". Kidőlte után a fellegvár legénysége hamarosan megadta magát a franciáknak. Pünkösdhétfő volt, 1521. május 20-a.

Hazatérés Loyolába
Miközben a franciák balga győzelmi mámorban délnyugat felé vonultak Logrono és Kasztília ellen, a Pamplonában visszamaradt megszálló csapat lovagiasan gondjaiba vette a sebesült ellenfelet. Orvosok fáradoztak Iñigo törött lábának helyreigazításán. Két hétig ápolták. Ezután gyaloghintót szereltek föl, hogy a sebesültet fáradságos hegyi ösvényeken otthonába, Loyolába vigyék. Két hétig tartott a kínos menet.

Sokfelől hívattak orvosokat, sebészeket. Az eset szinte reménytelennek látszott. A pamplonai orvosok ügyetlenkedték-e el a dolgot, vagy a fárasztó utazás következménye volt, a jobb lábszár csontjai rossz helyzetben forrtak össze. "Így a láb nem gyógyulhat meg" - jelentették ki az orvosok. Iñigo ebből levonta az egyetlen lehetséges következtetést: tehát még egyszer el kell törni, és újból sínbe rakni. Így ismét végigszenvedte mindazt, amit Pamplonában már el kellett tűrnie. Úgy látszott, minden hiába. Amikor június 24-én a Keresztelő Szent Jánosról elnevezett oñazi remeteség ünnepre harangozott, Iñigo állapota már reménytelenre fordult. A halál ott állt a Loyola-kastély kapujában.

Testi gyógyulás
Ugyanezen a napon, Szent János ünnepén Iñigo jó keresztényként fölvette a haldoklók szentségeit. A következő napok a halállal való viaskodásban teltek el. Péter-Pál előtti napon az orvosok kijelentették: elveszett ember, ha éjfélig nem következik be fordulat. Iñigo később erről a szinte csodás eseményről így nyilatkozott: "a beteg különös áhítattal viseltetett Szent Péter iránt, és így a mi Urunknak úgy tetszett, hogy éppen akkor éjfélkor kezdett javulni az állapota".
Mindenáron egészséges akart lenni ismét. Mint maga mondja, még mindig szilárd elhatározása volt, hogy tovább folytatja világi pályafutását.
Ennek azonban újabb akadálya támadt. Amikor jobb lábának csontjai másodszor is összeforrtak, kiderült, hogy a térd alatt egy csontdarab a másik fölé nyúlt, és csúnyán kiállt. Ez a lába így rövidebb lett. Iñigo megrémült. Minden kockán forgott, amit csak katonai hírnév és a hölgyeknek való széptevés terén remélt. Nem volt mit habozni. A csontkinövést le kell fűrészelni. Bátyja és az orvosok rémületére ragaszkodott az orvosi beavatkozáshoz. Szó nélkül viselte el a rettenetes műtétet. Végül is Urunk újból visszaadta egészségét. De még nem tudott megállni a lábán, jó ideig kénytelen volt az ágyat őrizni.

Lelki változás
A baszk tájra lassan rátelepedett az ősz. Unalom kezdte kínozni a lábadozót, s megmozdult benne a régi szenvedély: szeretett volna ismét belemerülni a lovagregények olvasásába. Csakhogy efféle divatos könyveket nem találtak a kastélyban. Jámbor sógornője mindössze négy régi, bőrkötésű könyvet talált a szekrényben, amelyekben egy német karthauzi szerzetes írta le Krisztus életét. Ráadásul kerített még egy vastag Szentek Életét is. De mit el nem olvas az ember a szorítókötés fogságában? Először kényszeredetten, később csodálkozva, végül pedig lebilincselve lapozgatott Iñigo a fóliánsokban.

Ezekben az órákban hangtalanul lép ágya mellé a kegyelem. Új világ tárul fel előtte. Isten igazi Országáról olvas, amely több, mint Granada meghódítása. Hall a szenvedélyről, amellyel a szentek szolgálták Istent a kereszt zászlaja alatt, Onofrius boldog pusztai életéről, az assisi Poverellóról és Domonkos éjszakai önostorozásairól. Ez aztán valami egészen új volt a szíve hölgyének faragott versekhez képest, és nagyobb a császár szolgálatában végbevitt hőstetteknél. Elmélyedő baszk értelme órák hosszat tartó töprengésekbe fog. Isten és a világ csodálatos harcot vív benne. "Mi lenne, ha én is megtenném azt, amit Szent Ferenc és Domonkos tett?" Majd újból erőt vesz rajta a harci dicsőség és asszonyi kegyek vágya. Lelkének ebben a hullámzásában teszi meg életének egyik döntő fölfedezését.

Ebben az új megvilágításban óriásira nőve áll előtte bűnös élete.

---

Manréza
Hosszú út vezetett még addig, amíg Ignác világosan felismerte, hogy mit is akar tőle Isten. Először a szent remeték nagy vezekléseit és hosszú imádságait próbálta utánozni. Díszes nemesi ruháját egy koldus rongyos öltözetével cserélte fel, és egy Manréza nevű kis város melletti barlangba vonult vissza, ahol majdnem egy egész esztendőt töltött. Ez az időszak először a küzdelem ideje volt, a már-már kétségekig fokozódó lelki gyötrődésé, később pedig a misztikus átalakulásé.

Ignác, aki saját üdvösségéért aggódó magányos remeteként érkezett Manrézába, új emberként távozott onnan, egy új küldetéssel. Hivatását most már abban látta, hogy az embereket segítse: segíteni a lelkeket-ahogy mondani szokta. Amit a saját lelki tapasztalataiból megoszthatónak vélt, azt elkezdte leírni. Így született meg a Lelkigyakorlatos könyv magja, amely később nagy segítségére volt abban, hogy átformálja a világot.

További írások a manrézai tartozkodásról itt olvashatók:

[quote]
http://parbeszed.com/main.php?folderID=2...ticlelist&iid=1
Manréza kegyelmei
1. Ignác később így adott számot erről az élményről:
"Manrézában Isten úgy bánt velem, mint egy tanítómester a gyerekkel, és megsérteném Isten fölségét, ha kételkednék benne, hogy Isten így bánt velem." Itt élte át élete legnagyobb kegyelmét, amelyről harminc esztendővel később így számolt be: "Miután ment egy darabot az úton, leült a Cardoner folyóval szemben. Ekkor kezdett a szeme megnyílni. Nem mintha valami arcot látott volna, hanem sok mindent felfogott és megértett, a lelki életet, a hitet és a teológiát illetően. Ezt olyan nagy világosság követte, ami mindent más fényben mutatott. Képtelenség részleteiben számot adni arról, amit akkor meglátott. Csak úgy lehet összefoglalni, hogy értelmében nagy világosság támadt. Ha egybeveszi azt a kegyelmi segítséget, amelyet több mint 62 éves koráig élete egész folyamán Istentől kapott, és ehhez hozzáadja, amit valaha is tudott, akkor se tartja ezt annyinak, mint amennyit ekkor egyetlen alkalommal kapott. Az élmény annyira hatott rá, hogy lelkében a fény nem aludt ki. És olyan volt neki, mintha más emberré vált volna."

2. Részletek Hugo Rahner által írt életrajzból
Manresa, Iñigo ősegyháza
Amikor Iñigo később, a párizsi tanulmányok fáradalmai között visszagondolt a manresai barlangra, szent "Ősegyházának" szokta hívni. Valóban most szakadt szívére a pünkösdi vihar. Nemcsak a betegség tartotta vissza Manresában, nem is csak az, hogy 1522-ben lehetetlen volt megkezdenie a jeruzsálemi zarándokutat, minthogy az új pápa, VI. Hadrián, akinek engedélyére ehhez szükség volt, lassú útja során csak 1522. augusztusának végén ért Rómába. A misztikus kegyelmek tartották ott ellenállhatatlan erővel, amelyek megragadták lelkét, és "új embert" formáltak belőle, "új értelemmel".
Az út ezekre a magaslatokra meredekebbnek bizonyult Montserrat zarándokösvényénél. A Manresában töltött első hetek még tele voltak az éjszakai őrállás édes utózöngéivel. Ezután azonban megkezdődött lelkének sötét éjszakája.

Kép

Felizgatott idegeivel világos nappal furcsa dolgokat látott: valami fényeset, mint egy sokszemű kígyó, ami órák hosszat nem hagyott békét neki; máskor - zord böjtölése mellett ugyancsak érthető látomás! - ízesen elkészített húsételt. Mindez még elviselhető volt. De bensejében sátáni hang szólalt meg emésztő erővel: "Hogyan fogod bírni ezt az életet hetven évig?" És hogyan is folyt a bűnös életed? Iñigóban megkezdődött a lelkiismereti aggályok pokla. "Mint amikor fonalra gombolyítunk valamit, úgy gondolta át múltja bűneit, egyiket a másik után". Nem akadt gyóntató, aki segíteni tudott volna rajta. Semmi íze nem volt többé a vallásgyakorlatoknak. A puszta üresség ásított előtte. Mit sem használt a menekülés a montserrati barlangba, ahová négykézláb kúszott be, sem a szenvedéstörténet olvasgatása éjféli imáiban. Megtérésének minden fáradalma nevetségesnek látszott. Majd megint nyolc napos koplalással akarta kikényszeríteni a kegyelmet. Hiába. Hamarosan a kétségbeesés és az öngyilkosság szélén járt. A mélységből felhangzó kiáltásként szállt imája Isten üressége felé: "Uram, siess segítségemre, mert nem találok orvosságot sem embereknél, sem a teremtett dolgokban. Ha egy kiskutya után kellene is futnom, hogy segítséget találjak, azt is megtenném".
Isten megadta a feleletet. Halkan költözött a kegyelem vigasza a megkínzott lélekbe. Iñigo egyszerre úgy érzi, "mint amikor valakinek leveszik a válláról a köpenyt". Bátortalan elragadtatással kérdezi magától: "Miféle új élet kezdődik?" Mintha álomból ébredne. A szellemek küzdelmének ugyanaz a megtapasztalása ez, mint annak idején Loyolában, de most már kifinomultabb érzékkel észleli, milyen módon nyúl bele Isten közvetlenül a lélekbe. Ennek az új tapasztalatnak első hatása fontos hatással volt Iñigo fejlődésére nézve: erősen engedett az ima és böjt terén gyakorolt mértéktelen szigorából, "újból vágta körmeit és haját is". Ez volt első jele lénye későbbi, oly tökéletes visszafogottságának, amikor Isten magányából újra visszaküldte a világba.

Kép

A Lélek kegyelme most zuhogó patakként szakadt rá. A domonkos templom lépcsőjén történt - éppen Úrangyalára harangoztak -, hogy szelleme fölemelkedett, és három csodálatosan zengő orgonasíp képében meglátta a Szentháromság titkát. Örömkönnyek árasztották el - Iñigo szeme mostantól kezdve élete végéig gyulladt lesz ettől az Isten színe előtti sírástól. "A benyomás olyan erős volt, hogy egész életén át megmaradt, és mindig nagy áhítatot érzett, valahányszor a legfölségesebb Szentháromsághoz imádkozott." Mind finomabb és finomabb képekben - hol vannak ezek az elmúlt napok érzékekhez kötött látomásaitól! - szemléli, hogyan teremtette Isten a világot, és hogyan tevékenykedik benne; mintegy távolról látja az Úr emberségét, az Oltáriszentségben való jelenlétének módját, szentséges Anyját. Mindez olyan valóságos és olyan bensőségesen egyszerű, annyira nem torzítja el a "nehézkes értelem" emberi okfejtése, hogy csak így tudja leírni a megismerésnek ezt az újfajta módját: "Manresában Isten úgy bánt velem, mint a tanító a gyermekkel, és megsérteném isteni Fölségét, ha kétségbe vonnám, hogy így tett velem".

Most már elég erős a Zarándok szelleme, hogy elviselje a fölemelkedést Isten képek nélkül magányába is. Szeptemberben történt, a Cardoner folyó partján végzett csendes séták egyikén, a Del Tort keresztnél, magasan a Szent Pál remeteség fölött. Ő maga festette le nekünk életének ezt a legmagasztosabb óráját: "Amikor megtette az út egy darabját, leült, tekintetét a folyóra szegezve. Ekkor szellemi látása kezdett megnyílni. Nem mintha valami látomást látott volna, hanem sok mindent megismert és megértett a lelkiélet, a hit és a teológia terén. Akkora megvilágosodás kísérte ezt, hogy minden új színben tűnt föl előtte. Lehetetlen egyenként elmondani, amit akkor felfogott. Csak azt az egyet mondhatja, hogy nagy világosság költözött értelmébe. Ha több mint hatvankét év után összegezi mindazt a kegyelmet, amelyet egész élete folyamán Istentől kapott, és mindazt, amit csak tud, együttvéve sem tartja annyinak, mint amennyit ezen egyedülálló alkalommal kapott. Ez az élmény olyan mély hatással volt rá, hogy szelleme megvilágosodott maradt, és úgy érezte, mintha más emberré vált volna. Egy közeli kereszt előtt térdre borult, hogy hálát adjon Istennek".
Ez az óra formálta Iñigóból az eljövendő Ignácot. Amit Loyolában csak homályosan sejtett meg Krisztus királyi birodalmáról és a szellemek harcáról, az most kikristályosodik és megszilárdul.

Kép

Iñigót egészen lenyűgözi a fölfedezés: Krisztus ma is itt van, országa ma is vívja küzdelmét az Egyházban, a szellemek harca tovább tart minden koron át és minden szívben, és most is a szegénnyé lett Isten keresztjén fordul minden.
Tehát "segíteni kell a lelkeknek", mert ez a Király bajtársakat keres, olyanokat, akik nem gyávák, hanem szerető szívűek és készségesen fürgék. A hallgatag, bátor loyolai lovag számára "a Királynak ez a hívása" volt a neki való szó.
Órák hosszat kell elmélkednie ezeken az újdonságon barlangjában. Cellájában, a domonkosoknál mindent följegyez egy új füzetbe, kurtán, ügyetlenül, és mégis az Isten titkát megtapasztalt ember szinte hátborzongatóan pontos szavaival. Születőben van a Lelkigyakorlatok könyve. A manresai könyv kialakulásába belecseng Ludolfus írásának, a Krisztus követésének és Chanones jámbor könyvecskéjének egy-egy szava. De az egész, a szerkezet és a lényeg mindenestül Inigóé: a Cardoner menti barlangban kapott misztikus kegyelem műve. Keletkezésének erről az órájáról mondja később P. Nadal, aki pontosan ismerte az Ignácnak jutott kegyelmeket: "Itt adott neki az Úr igen mély ismeretet és eleven érzéket az isteni titkok és az Egyház iránt. Itt közölte vele Isten, a mi Urunk a Lelkigyakorlatokat, mikor arra irányította, hogy mindenestül adja oda magát Isten szolgálatára és a lelkek üdvösségére. Ez a cél jelent meg előtte megragadóan mindenekelőtt a Királyról és a Két Zászlóról szóló szemlélődésben. És Ignác ebben ismerte fel életének célját - ugyanazt a célt, amelyet most Jézus Társasága tett magáévá."
Ez a manresai könyv egy világot segített átalakítani.

Kép

A Jézus Társasága születése
Már Barcelonában fölébredt benne a vágy, hogy néhány embert közösségbe gyűjtsön.

Csak Párizsban sikerült neki közösséget összekovácsolnia. Az első társak: François Xavier, Pierre Favre, Diego Laínez, Simon Rodrigues, Nicolas Bobadilla, Alfonso Salmerón voltak. Ők mind elvégezték Ignácnál a lelkigyakorlatot, és arra a következtetésre jutottak, hogy - amint Laínez megfogalmazta - "teljesen szakítanak a világgal, és a szegénység és a kereszt útjára lépnek". Ideáljuk az apostolok élete volt: szegényen vándorolva hirdetni Jézus Krisztus Evangéliumát.
1534. augusztus 15-én közös fogadalommal pecsételték meg barátságukat. Párizsban, a mártírok kápolnájában teljes szegénységet és szüzességet fogadtak Isten szolgálatára. Elhatározták, hogy segítenek a lelkeknek, és elmennek a Szentföldre; ha azonban egy éven belül nem sikerül oda eljutniuk, vagy ha nem maradhatnak tartósan Palesztinában, akkor Rómában felajánlják szolgálataikat a pápának, "hogy Krisztus a helytartója által mutassa meg nekik szolgálatának útját".

Tanulmányaik befejezése és papszentelésük után Velencében várták a lehetőséget, hogy a Szentföldre induljanak. Ez azonban a kiújuló török háború miatt meghiúsult. Így a párizsi fogadalom második része lépett érvénybe: Rómába mennek és a pápa rendelkezésére állnak, hogy ő küldje őket oda, ahol jelenlétüknek nagyobb szükségét látja.

Rómában azonnal munkához láttak, prédikáltak, gyóntattak, tanítottak, lelkigyakorlatokat adtak, szegényekkel törődtek. A nép "zarándok papok"-nak vagy "reform papok"-nak nevezte őket. Lelkipásztori munkájuk gyümölcse igazi egyházreform volt. Közben arra készültek, hogy a pápa majd szétküldi őket a világ különböző részeire. Hosszas tanácskozás után elhatározták, hogy közösségüket továbbra is fenntartják, és renddé alakítják át, amelynek "Jézus Társasága" lesz a neve. 1540. szeptember 27-én elkészült a Regimini Militantis Ecclesiae című ünnepélyes dokumentum, amellyel III. Pál pápa jóváhagyta az új alapítást.

Folytatás következik!

Folytatás:

További írások a Jézus Társasága születésével kapcsolatban itt olvashatók:

Zitat

---

http://www.parbeszed.com/main.php?folder...ticlelist&iid=1
A Jézus Társasága születése
A bulla az első atyák tanácskozása során (1539) készített íráson alapult, amely az új szerzetes közösség karizmáját foglalta össze. A III. Pál pápa 1540 szeptember 27.-én jóváhagyta a hozzá benyújtott tervezetet. Ez lett a Jézus Társasága első hivatalos alapdokumentuma (Formula Instituti). A később keletkezett Rendalkotmány nem más, mint ennek mintegy a kifejtése.

Részletek a Hugo Rahner által írt életrajzból
Párizs
"Így hát elhatározta, hogy Párizsba megy tanulni." Ezzel a józan mondattal adja tudtul Iñigo a döntést, amely életét új vágányra volt hivatott terelni. Az új év, 1528 elején meghatott búcsút vett társaitól, és egyedül, gyalog indult Párizsba - jövendő rendje felé. Február 2-án érkezett meg. Hamarosan felhajtott egy szobát; spanyol szobatársa persze eldorbézolta rábízott dukátjait, úgyhogy húsvétra Iñigo már ismét koldusszegényen állt az utcán. Kénytelen volt felkeresni a Szent Jakab zarándokkórházat.
Akaraterejére jellemző, hogy Párizsban először megint a gimnázium padjába ül. "Azelőtt túl hirtelen tért át a grammatikáról a magasabb tanulmányokra". 1529 őszéig a Montaigu kollégiumban, ahol kilencéves fiúk is tanultak latint, egészítette ki a 37 éves férfi nyelvi ismereteit. Alávetette magát a ház szigorú rendjének, amelyet Erasmus egyszer mérgesen kigúnyolt - célja mindezzel az volt, hogy 1529. október 1-én elkezdhesse a három és fél éves teljes filozófiai kurzust.
Iñigo Párizsban saját bőrén tapasztalta meg, amit később mint rendalapító okosan átgondolt: a tanulmányokhoz szükség van bizonyos szerény anyagi biztonságra. Egy spanyol szerzetes tanácsára az 1529-es év elején kolduló körútra indult Flandriába, a jómódú spanyol kereskedők között. 1531-től kezdve pénzügyi gondjai nem voltak, sőt sok szegény tanulónak tudott okosan segítségére lenni, amit hálával fogadtak.
1529. október 1-én beköltözött a Sainte-Barbe kollégiumba. Szobájában két tanulótársat talált: a savoyai Pierre Favre-t és egy navarrai nemesembert, Francisco de Jassu y Xaviert. A kollégiumban lakott 1527 óta egy nemesi ösztöndíjas, Simon Rodrigues is. Iñigo halálos komolyan vette feladatát, az ima és lelki beszélgetések terén mindenféle csapongással felhagyott. Arisztotelész most fontosabb volt a misztikánál. 1532 elején annak rendje és módja szerint letette a baccalaureátus vizsgát. Ez alkalommal a párizsi hallgatók beíratták nevüket az anyakönyvbe: Iñigo a rektori hivatal aktáiban jelenik meg először "Ignatius de Loyola" néven. 1533. március 13-án, szigorú vizsgák után, a Sainte-Geneviéve keresztfolyosójának kápolnájában vette át a filozófiai licenciátus diplomáját, Ezzel jogot nyert arra is, hogy egy újabb ünnepséggel filozófiai magiszterré neveztesse ki magát. 1535. márciusában ütött párizsi tartózkodásának nagy órája: Egy bemutatkozó felolvasás után Jacquart rektor beírta az egyetem anyakönyvébe, és a végzettek templomában átnyújtották neki a pecsétes pergament: "Drága és nagyra becsült magiszter urunk, Ignatius de Loyola a pamplonai egyházmegyéből, kiállva a szigorú vizsgákat, nagy dicsérettel megszerezte a magiszteri fokozatot a szabad tudományok nagyhírű párizsi fakultásán".

Közben Ignác nem feledkezett meg másik céljáról sem: új társakat akart megnyerni. A salamancai testvérek elpártoltak, világi vagy egyházi rangot fogadtak el. Párizsban - okosabban - mindent elölről kellett kezdeni. Sikerült is három spanyol hallgatóban elültetni a lelkesedést a szegénység és a kereszt eszményeiért: Juan de Castro, Pedro de Peralta és a fiatal Amador de Elduayen volt a nevük. Első flandriai kolduló körútjáról visszatérve lelkigyakorlatot adott nekik. A St. Barbe-kollégiumban közben elmélyült a barátsága szobatársaival. 1531. tavaszán megnyerte az ügynek Favre-t.
Nehezebben ment a dolog a navarrai fiatalúrral. Ignác állítólag azt mondta később: a legszívósabb massza, amely valaha is a keze alá került, ez a Francisco de Xavier volt. De 1533-ra már Xavért is teljesen és mindörökre meghódította. Közben a portugál Rodrigues megnyerésén fáradozott, és 1532. áprilisának végén szinte véletlenül rátalált két spanyol egyetemistára is: Diego Laynezre és Alfonso Salmerónra. Mikor azután még a spanyol Nicolás Bobadilla is Ignáchoz fordult, hamarosan olyan fiatalemberek csoportját látta maga körül, akiben éles tekintete végre fölfedezte az alkalmasság jeleit "az új életre". A kocka most nyerésre állt.
1534. januárjától mindegyiküknek lelkigyakorlatot adott, utoljára szeptemberben Xavier Ferencnek. Ennek során mindnyájan szilárdan eltökélték, hogy imádságban és kemény vezeklésben "Iñigo életmódját követik", azaz "teljesen elhagyják a világot, és a szegénység és kereszt útjára térnek".

A montmartre-i fogadalom
A társak most már szent fogadalommal is meg akarták pecsételni a szövetséget. Megegyeztek, hogy tanulmányaik befejezése után - ezt 1537-re tervezték - tökéletes szegénységben szolgálnak Istennek, szüzességet fogadnak, segítenek a lelkeken, és ebből a célból a Szentföldre mennek.
Ignác és Xavier amellett volt, hogy örökre maradjanak ott, de ezt többen ellenezték. Az okos Ignác ezért a fogadalomhoz néhány feltételt fűzött: Ha az átkelés egy éven belül lehetetlennek bizonyul, vagy ha nem maradhatnak tartósan Palesztinában, esetleg a többség jobbnak tartja, hogy ismét visszatérjenek Nyugatra, akkor Rómában a pápa rendelkezésére bocsátják magukat, "hogy Krisztus az ő helytartójának közvetítésével kegyeskedjék megmutatni nekik nagyobb szolgálatának útját".
1534. augusztus 15-én a hét társ kivonult a Montmartre hegyére a vértanúk kis templomához. A sötét altemplomban a kevéssel azelőtt pappá szentelt Favre szentmisét mondott, és áldozás előtt valamennyien letették fogadalmaikat. Örömteli, emlékezetes nap volt ez.

Népmisszió a szülőföldön
Ez idő tájt Ignác régi epebántalmai elfajultak, sokszor órákig tartó fájdalmas görcsöket okozva. Orvosai és társai sürgették, hogy egészsége helyreállítására utazzék baszk hazájába. 1535. áprilisának elején engedett sürgetésüknek. Párizsból elindulva három hétig poroszkált barna lovacskáján Franciaországon át dél felé. Hazaérkezve minden rábeszélés ellenére sem volt hajlandó szülőházában megszállni; szállásul a Szent Magdolna remetelak melletti szegényházat választotta. Ott a párizsi magiszter megkezdte apostoli működését. Érettebben és meggondoltabban cselekedett, mint akár Barcelonában, akár Alcalában: ez már egészen a későbbi római Ignác. Először is összehívta az összes gyermeket hitoktatásra. A gyermekek mögött hamarosan felsorakoztak a felnőttek is. Kis szobájában nagy volt a
jövés-menés: kétségbeesett, meghasonlott, lelkileg sorvadó emberek találtak nála békét és vigaszt. Idővel prédikálni is kezdett. Az elosiagai szorosnál egy szilvafára mászott fel, hogy jobban értsék. Sőt, egyszer felment Azpeitia plébániatemplomának szószékére is, és szemét arra a keresztelőkútra szegezve, ahol keresztelték, lángoló beszédet tartott a Szentháromság titkáról. Józanul együttműködött a város bíráival és bátyjával, aki a templom kegyura is volt, hogy nyilvános törvényekkel javítsanak az erkölcsökön; küzdöttek a játék ördöge és a tűrhetetlen mérvű koldulás ellen.
1535. július 23-án Iñigo a szülői házban még aláírt egy iratot, amely nővére, Magdolna örökösödési ügyeit hozta rendbe. Azután felkészült az utazásra. Valenciában szándékozott hajóra szállni. A várakozás ideje alatt megint volt alkalma szívből imádkozni, és a lelkeken segíteni. A Székesegyházban őrizték "az utolsó vacsora szent kelyhét"; ezt látva újra föltámadt benne mindaz az öröm, amit a Szentföldön átélt. Rövid időn belül ismét Jeruzsálembe készült, ezúttal végleg! 1536. elején veszélyes út után érkezett Velencébe, ahol még egy esztendőt szentelhetett nyugodt tanulmányoknak.
Január 8-án karjába zárja "kilenc barátját a Mi Urunkban", a párizsi társakat. Megkezdődhetett a jeruzsálemi zarándoklat nagy kalandja.

Papszentelés a háború zajában
A júliusig terjedő várakozási időt - akkor szoktak kifutni a zarándokhajók - jól kihasználták. Iñigo nyomban elosztotta társait a város két kórházába: a János, a Pál és a Giudecca kórházba, ahol a "gyógyíthatatlanok", a testi gyönyör borzalmas betegségének áldozatai feküdtek.
Március közepén azután elérkezett az ideje, hogy Rómába menjenek, és ott a nagyhét végeztével megkapják a zarándokoknak járó pápai áldást. Maga Iñigo jól megfontolt okokból Velencében maradt. Húsvét keddjén a magiszterek az Angyalvárban III. Pál pápától nemcsak a zarándokengedélyt kapták meg, hanem a pappá szentelésre szóló kánoni engedélyt is.
De ugyanebben a május hónapban Szulejmán az Aranyszarv-öbölnél óriási hajóhadat szerelt fel, hogy a nyugati császári hatalom ellen támadva Itáliát fenyegesse. Júliustól már látszott, hogy a Jón-tengeren elkerülhetetlen az összecsapás a török hajókkal. 38 év óta először nem futott ki zarándokhajó. Ennek a harci zajnak a kellős közepén érkezett el Iñigo és barátai számára a papszentelés boldog napja. 1537. június 14-én Nigusanti arbei püspök szentelte őket.

Rómában kegyes leszek hozzátok
Közben kitört a nyílt háború. A zarándokút most teljességgel lehetetlenné vált. A várakozási idő során Iñigo átgondolt terv szerint - hogy szenvedélyes reformáló akaratuk most már ne csak alkalmi, utcai prédikációkra pazarlódjék - szétosztotta magisztereit Olaszország néhány fontos városába: Padovába, Ferrarába, Bolognába és Sienába. Ott lehetőleg új társakat kellett megnyerniük, és egyházilag rendezett lelkipásztorkodásban kellett működniük prédikálással, lelkigyakorlatok adásával és kórházi szolgálattal. Ő maga arra határozta el magát, hogy Favre-ral és Laínezzel - akiket tisztelettel meghívtak Rómába - a pápa városába megy.
A Róma előtti utolsó pihenő alkalmával Iñigo betért La Storta kicsi, félig romba dőlt templomába. Még egyszer isteni Mestere elé terjesztette mindazt, ami ebben az órában lelkében hullámzott. És most megismétlődött, ami egykor Manresában történt vele: misztikus megvilágosítás járta át szívét. Laínez később beszámolt nekünk erről az óráról: "Amikor a Sienából Róma felé vezető úton haladtunk, Atyánk sok lelki vigaszt tapasztalt. Elmondta, hogy úgy tűnt neki, mintha az Atyaisten ezeket a szavakat véste volna szívébe: 'Rómában kegyes leszek hozzátok'. Minthogy Atyánk nem tudta, mit jelentsenek ezek a szavak, hozzátette: 'Nem tudom, mi fog történni velünk, talán megfeszítenek majd Rómában'".

Az ablakok kinyílnak
Rómában eleinte továbbra is a jeruzsálemi út állt előtérben, amelyhez most makacsul ragaszkodtak. Lakásuk és munkájuk ideiglenes. Az akkori Rómában fényűzés és éhezés, bűn és szentség élt egymás mellett. A valódi reform lassan bontakozott ki; a fiatal Néri Fülöp már járta a város utcáit, III. Pál pápa már kiadta megrendítő hangú reform-bulláját, Michelangelo az Utolsó Ítéletet festette. Erről a Rómáról mondta Ignác megérkezésekor: "Úgy látom, minden ablak zárva van." A hűséges Roser asszonynak így számolt be levelében: "Jó gyümölcsökben szegény itt a talaj, a rosszak viszont burjánzanak".
A társak hiába várakoztak. 1538 elején újabb hadihajók futottak ki, a törökök elleni háborúnak nem akart vége szakadni. A várakozásra szánt esztendő során a zarándokút reménye végleg füstbe ment. Ignác Észak-Itáliából megbeszélésre hívta össze társait Rómába.
Időközben a rendszeres teológiai "disputák" egyike során a pápa tréfásan megjegyezte: "Miért kívánkoztok annyira Jeruzsálembe? Itália is jó, valódi Jeruzsálem, ha Isten egyházában akartok gyümölcsöket teremni". Ignác ekkor értette meg a La Storta-i látomást. Újra felragyogott a cardoneri kegyelem, melyben egykor az egyházat mint Isten Országa misztériumát látta meg. Minden azt jelezte, hogy megérett az idő a nagy döntésre: Ignác tehát kis csapatával felkereste Pál pápát, hogy montmartre-i fogadalmuk értelmében teljes engedelmességben, mint Királyuk, Krisztus Egyháza fejének, rendelkezésére bocsássák magukat. 1538. november 18 és 23. között történt ez. Szent Karácsony ünnepén Ignác kimondhatatlan örömmel mutatta be a római Betlehemben, a Santa Maria Maggiore bazilika jászlánál első szentmiséjét. És most kinyílnak Rómában az ablakok. Ignác pontosan tudja, hogyan kell megkezdenie az Egyház igazi reformját: nem nagy programokkal és beszédekkel, hanem a szeretet egyszerű cselekedeteivel, ott, ahol a lelkek ínsége az égre kiált.

Jézus Társasága keletkezése
A római nép a jótékonysági tevékenységük révén gyorsan ismertté vált férfiakat "zarándok papoknak" vagy "reformált papoknak" hívta, és eddig ismeretlen szerzetesfajtának tartotta. Hamarosan kérések érkeztek a pápához, hogy küldjön ilyen reformált papokat Mexikóba és Kelet-Indiába.
Itáliában vonzó feladatok várták őket. És most éppen legmagasabb közös eszményük, a pápa iránti engedelmesség lesz az oka, hogy végképp szétszóródnak a világ minden táján? Ismét döntő pillanat jön el Ignác életében. 1539. márciusának végén barátaival a Frangipani-udvarban imádkozva és őszinte testvéri beszélgetés közepette fognak a kérdés átgondolásához. Április 15-én megszületik a megegyezés, amelyet közös Eucharisztiával ünnepelnek meg: örökre együtt akarunk maradni egy szerzetesrend keretében, és hogy a pápának tett fogadalmat rendezett vágányokon és az alázatosság veszélyeztetése nélkül gyakorolhassuk, letesszük egy megválasztandó személy kezébe az engedelmességi fogadalmat. Május 3-án az eredményeket 11 rövid fejezetben foglalják össze, és június 24-ig minden további kérdést is tisztáznak. Az új rend lemond a különleges rendi ruháról, a közös zsolozsmázásról, nem ír elő vezeklési gyakorlatokat, az utánpótlást jelentő fiatalok képzésére tanulmányi házakat rendez be, amelyeknek bevételük is lehet, a nevük pedig "Jézus Társasága" lesz. Június végén Ignác mindezt összefoglalja az ún. Summa Instituti-ban, a Rendalkotmány legelső vázlatában.
Contarini bíboros nyújtotta át a dokumentumot a pápának. Az gondosan megvizsgáltatta a tudós domonkos Tommaso Badiával, majd tivoli palotájában szeptember 3-án örömmel adta szóbeli megerősítését. 1540. szeptember 27-én állítják ki a "Regimini Militantis Ecclesiae" kezdetű bullát.
A pápa ebben azt a feladatot állítja a társak elé, hogy dolgozzák ki az új rend alkotmányát. Ez az 1541. március 4-én kezdődő tanácskozásokon történt, melyen részt vettek a még Rómában tartózkodó párizsi magiszterek is. A legfontosabb kérdés természetesen az általános rendfőnök, a "praepositus generalis" megválasztása volt. Elhatározták, hogy élethossziglan marad hivatalában, és körülírták jogkörét. Azután április 2-án a választást is megejtették. Hatan voltak jelen a régi párizsi barátok közül: Ignatius, Laínez, Salmerón, Broët, Codure és Jay. Favre már Németországban volt, Xavier a tengeren, úton India felé, Rodrigues Portugáliában, Bobadilla pedig Calabriában, de ők a szavazatukat előre leadták, vagy levélben küldték Rómába. Amikor kinyitották az urnát, kiderült, hogy mindnyájan mesterüket, Ignácot választották. Ő rémülten próbálta elhárítani megválasztását, betegségére és bűnös előéletére hivatkozva. De egy újabb választás április 13-án ugyanazzal az eredménnyel végződött.
Jézus Társaságának megvolt tehát az első általános rendfőnöke. A Montmartre-i fogadalom boldog napjához hasonlóan ennek a döntéshozatallal telt húsvéti hétnek a péntekén, 1541. április 22-én reggel a hat szerzetes kiment a falakon kívüli Szent Pál bazilikába. Miasszonyunk régi mozaikképe előtt, az akkori szentségi kápolnában, Ignác mondta a szentmisét.

---

Kép

http://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/xaveri.html
1528-ban ugyanis megjelent Párizsban egy 38 éves baszk nemesember: Inigo de Loyola, a későbbi Loyolai Szent Ignác. A Szent Barbara kollégiummal szomszédos Montaigu Kollégiumban lakó Inigo azzal keltett feltűnést, hogy tanulmányai mellett érdeklődő egyetemistáknak harmincnapos lelkigyakorlatokat adott, és ezek közül néhányan annyira "megtértek", hogy eladták egész vagyonukat, még tankönyveiket is, és a hajléktalanok otthonába költözve a szegények szolgálatára szentelték életüket. Ignác (nevezzük már így) tevékenységén eleinte sokan megbotránkoztak, és kétszer is feljelentették a párizsi domonkos inkvizítornál. De az, ellentétben a salamancai domonkos inkvizítorral, aki annak idején Ignácot börtönbe vetette, nem kezdett eljárást Ignác ellen.

Faber Péter ekkor, Ignác lelki vezetését elfogadva, már teljesen az ignáci Krisztus-követés ideáljának szentelte életét. Francisco egyelőre még a teológiai fokozatok és magas egyházi méltóságok elnyerésére gondolt. Az Ignáccal való gyakori érintkezés azonban lassacskán megváltoztatta gondolkodását. Ignácnak hatalmas vonzóereje lehetett, mert hét egészen különböző természetű fiatal egyetemistát sikerült Párizsban eszméjének megnyerni: ők együtt elmentek 1534 Nagyboldogasszony napján a párizsi Montmartre-n levő kápolnába. A már pappá szentelt Faber mondta a szentmisét, és valamennyien: a 43 éves Ignác, a 28 éves Faber és Xavér, a 25 éves, lobbanékony spanyol Nicolás Bobadilla, a 24 éves, érzékeny lelkű portugál Simon Rodriguez, a zsidó származású, éles eszű, spanyol Diego Laynez és a 19 éves, igen tehetséges Alonso Salmerón örök szegénységet és szüzességet fogadtak Istennek, és elhatározták, hogy elzarándokolnak a Szentföldre, majd teljesen Isten nagyobb dicsőségére és a lelkek szolgálatára szentelik életüket. Azt is elhatározták, hogy ha az emberek kérdezik tőlük, hogy ők kicsodák, azt fogják felelni: "Jézus társai vagyunk".

http://seligpreisungen.info/97/97Ignatius.htm
In der Schule der Freunde Gottes
Der hl. Ignatius von Loyola
Und allmählich kam er dazu, den Unterschied zwischen den Geistern zu erkennen, dem Geist des Teufels und dem Geist Gottes. Und das war die erste Überlegung, die er über göttliche Dinge anstellte."
Die Seelenwende ist geschehen. Und eines Nachts, als ihm die Jungfrau Maria erscheint, das Kind im Arme haltend, ist der Kampf für immer entschieden. Er bereut die Sünden der Vergangenheit, Maria wird fortan die Herrin seines Herzens. Mit strömenden Dank kniet er vor dem Bild der Schmerzensmutter in der Hauskapelle zu Loyola. Sein Weg steht nun fest: Er will aufbrechen und Buße tun.

Der Aufbrechende
In dem von allen Basken hochverehrten Heiligtum der Madonna von Aránzazu (Maria unter den Dornen) legt er das Gelübde ewiger Keuschheit ab. Bei seinem ehemaligen Dienstherrn, dem Herzog von Nájera, lässt er sich den restlichen Sold auszahlen, begleicht seine Schulden und lässt für den Rest des Geldes ein beschädigtes Marienbild wieder herstellen. Daraufhin entlässt er seine Diener, besteigt ein Maultier und bricht im Frühling des Jahres 1522 zum berühmten Felsenheiligtum Montserrat auf. Das Maultier vermacht er dem Kloster, seine reichen, vornehmen Gewänder gibt er im Abenddunkel einem Bettler, er selbst zieht ein Pilgergewand aus Sackleinwand an, das er am Fuße des Berges erstanden hat. Nach dreitägiger Vorbereitung legt er seine Lebensbeichte ab. Seine Waffenrüstung, Schwert und Dolch, lässt er als Weihegeschenke bei der Schwarzen Madonna vom Montserrat. Die Nacht vor dem Festtag der Verkündigung Marias verbringt er in der Schar der Pilger, kniend, betend, wachend, und empfängt mit flammender Liebe den Leib des Herrn, der von nun an sein Dienstherr auf ewig ist.

http://kath-zdw.ch/maria/hl.ignatius.v.loyola.html
Hl. Ignatius von Loyola
Nach einer Nachtwache vor der Schwarzen Madonna v. Montserrat legte er eine Generalbeichte ab, schenkte seine Kleider einem Bettler und be­gann ein Eremitenleben voller Entbehrungen bei Manresa.

http://www.dersonntag.at/news/articles/2.../28/a4474/print
Pilgern zur „kleinen Schwarzen”
Bekanntester Montserrat-Pilger: Ignatius von Loyola
888 fand Montserrat seine erste urkundliche Erwähnung.

Die bis heute verehrte Madonnenstatue stammt aus dem 12. oder 13. Jahrhundert.
Einer Legende nach fand man die Statue der Schwarzen Madonna in einer Höhle mit Namen „Grotte der Jungfrau” im Montserrat eingeschlossen. Sie offenbarte sich dem Mönch durch ein Lichtwunder. Als der Bischof dies erfuhr, beabsichtigte er, die Figur nach Manresa zu überführen. Dies erwies sich jedoch als unmöglich, da die Statue scheinbar zu schwer war. Der Bischof interpretierte dies als Wunsch der Madonna, an ihrem Fundort zu verbleiben und ordnete den Bau der Eremitage Santa Maria am Standort des heutigen Klosters an.

Doch nicht nur einfache Pilger fanden in den Jahrhunderten ihren Weg nach Montserrat. Unter anderen kam auch Ignatius von Loyola (1491 bis 1556) als Ritter im Jahr 1522 ins Kloster auf dem heiligen Berg, um in strenger Askese Klarheit über sein Leben zu erlangen. Am Ende legte er vor dem Gnadenbild seine Waffen ab, verschenkte seine Kleider und zog in Lumpen gehü̈llt mit Wanderstock weiter.

http://cms.bistum-trier.de/bistum-trier/...cument.PK=75806
Marianische Bürgersodalität Trier feiert 400. Jubiläum
So erzähle der heilige Ignatius, dass ein Bild der Madonna mit dem Jesuskind ihn beschämt habe wegen seiner eigenen Lebenshaltung und dass sogar einmal wegen einer Diskussion über Maria in die Versuchung geraten sei, seinen Diskussionspartner mit dem Dolch zu erstechen. Schließlich habe er vor dem Bild der Schwarzen Madonna von Montserrat seine Soldatenkleider, sein Schwert und seinen Dolch. „Er wechselt vom Waffendienst in den Friedensdienst, vom Soldaten, der auf äußere Siege aus ist, zum Bettler und Sucher des inneren Weges“, predigte Weihbischof Brahm.

http://www.br-online.de/bildung/databrd/jesuit1.htm/
Entscheidung im 16. Jahrhundert - Die Anfänge des Jesuitenordens
Iñigo de Loyola erschien erstmals als Teilnehmer an der Schlacht von Pamplona 1521 im Licht der Geschichte, wo er auf spanischer Seite gegen französische Truppen kämpfte, die versuchten, Navarra für Frankreich zu erobern. Schwer verwundet kehrte er in sein Elternhaus im Baskenland zurück. Seine Verzweiflung über das Ende seiner Soldatenlaufbahn führte zur inneren Umkehr und zum Entschluß, in den Dienst Gottes zu treten. Die Pilgerreise des Iñigo durch Spanien führte ihn zur Schwarzen Madonna von Montserrat.
Iñigo geriet in den Verdacht der Häresie und wurde von der Inquisition verfolgt.

http://der-weg.org/fileadmin/Die-verborg...dmond-Paris.pdf
Edmond Paris: Die verborgene Geschichte der Jesuiten (2007)
Wie viele andere Heilige schien Íñigo – der seinen Namen später latinisierte und Ignatius wurde – alles
andere als der e i n e zur Erleuchtung seiner Zeitgenossen Prädestinierte (Vorherbestimmte) zu sein (2). Seine stürmische Jugend war angefüllt mit Fehlern und sogar „abscheulichen Verbrechen“. In einem Polizeibericht
war zu lesen, er sei „heimtückisch, brutal, rachsüchtig“. Alle seine Biografen geben zu, dass er hinsichtlich der Heftigkeit der instinktiven Gefühle keinem seiner wunderbaren Begleiter gegenüber nachgegeben
habe, eine allgemeine Tatsache also.

Wie bei vielen Helden der römisch-katholischen Kirche der Fall, war, um seine Persönlichkeit zu verändern, ein schwerer Schicksalsschlag vonnöten. Er war Page (Edelknabe bzw. als junger Adliger am Hofe) des Schatzmeisters von Kastilien bis zu seines Herrn Ungnade. Er wurde dann Edelmann im Dienste des Vizekönigs von Navarra; bis dahin als Höfling (Hofmitglied) lebend, begann der junge Mann das Leben eines Soldaten mit der Verteidigung Pampelunas gegen die von Graf de Foix befehligten Franzosen. Die Wunde, die sein künftiges Leben entschied, wurde ihm während jener Belagerung zugefügt. Mit einem von einer Kugel zerschmetterten Bein, wurde er von den siegreichen Franzosen zu seinem Bruder Martin García nach Schloss Loyola gebracht. Nun beginnt das Martyrium des chirurgischen Eingriffs ohne Anästhesie
(Schmerzbetäubung), dem er sich ein zweites Mal unterziehen musste, da die Arbeit nicht richtig gemacht wurde. Sein Bein ward ihm erneut gebrochen und wieder eingerichtet. Trotz all dessen wurde Ignatius humpelnd entlassen.

Erinnern wir uns an die Hauptpunkte: im Frühjahr des Jahres 1522 verließ er das Stammschloss mit der Absicht ein Heiliger, ähnlich denjenigen zu werden, deren eindrucksvolle Heldentaten er in jenem
großen „gotischen“ Band gelesen hatte.

All dies beschreibt den geistigen und nervlichen Zustand des Mannes. Schließlich von jener Zwangsvorstellung der Sünde befreit, indem er zu der Überzeugung kam, dass es nur eine List Satans war, widmete er sich voll und ganz den unterschiedlichen und reichlichen Visionen, die seinen fiebrigen Geist zu jener Zeit heimsuchten. „Durch ein Gesicht wird er zunächst bewogen, “ sagt H. Böhmer (Heinrich Böhmer, ev. Kirchenhistoriker, *1869, †1927), „wieder Fleisch zu essen, durch eine ganze Fülle von Gesichten dann in die Geheimnisse des katholischen Dogmas eingeführt, so dass er das Dogma förmlich erlebt. So schaut er in Gestalt dreier Tasten eines Klavichords (ERKL.: eines alten Tasteninstrumentes, dessen Tasten am Ende Metallstifte o. Plättchen tragen, mit denen die waagerecht
liegenden Saiten angeschlagen werden,) die Dreieinigkeit, in Gestalt eines unbestimmten lichten Etwas, aus dem leuchtende Strahlen hervorbrechen, das Geheimnis der Weltschöpfung, durch »etwas« aus einem Sonnenstrahl in Gestalt von Lichtstrahlen, welche in die Hostie gerade in dem Moment herabsteigen, wo der Priester sie zur Anbetung emporhebt, das geheimnisvolle Herabkommen Christi im Abendmahle, in Gestalt eines weißen Körpers die Menschheit Christi und die Jungfrau Maria, in Gestalt eines schlangenartig schillernden Etwas - »gleichsam viele geheimnisvoll funkelnde Augen« - den Satan.“ (6)

Von Anfang an spielte der mittelalterliche Mystizismus in der Gesellschaft Jesu eine vordergründige Rolle; immer noch ist er, trotz seiner bereitwillig angenommenen weltlichen, intellektuellen und wissenschaftlichen Aspekte, der große Animateur (Unterhalter).

Von Anfang an spielte der mittelalterliche Mystizismus in der Gesellschaft Jesu eine vordergründige Rolle; immer noch ist er, trotz seiner bereitwillig angenommenen weltlichen, intellektuellen und wissenschaftlichen Aspekte, der große Animateur (Unterhalter).

„Man begreift, dass dies geschäftige Konventikelwesen (Sich-Versammeln wen. Gleichgesinnter) Aufsehen und schließlich den Argwohn der Ketzerrichter erregte. … Im April des Jahres 1527 ließ die Inquisition sogar Ignaz verhaften, um einen regelrechten Ketzerprozess gegen ihn anzustrengen. Bei dem Verhöre kamen nun nicht nur jene sonderbaren Zufälle der frommen Weiber zur Sprache, sondern auch sehr seltsame Äußerungen des Angeklagten über die wunderbare Kraft seiner Keuschheit und sehr eigentümliche Ansichten über den Unterschied zwischen Todsünde und lässlicher (kleinerer) Sünde, die auffällig schon an die bekannten Definitionen der späteren jesuitischen Moralisten (Sittenlehrer) erinnern.“ (10)

Entlassen, doch mit dem Verbot, Versammlungen abzuhalten, begab sich Ignatius nach Salamanka und begann alsbald mit den gleichen Aktivitäten. Ähnliche Verdächtigungen seitens der Inquisitoren führten
zu erneuter Festnahme. Bedingung für eine Freilassung war, derartiges Verhalten zu unterlassen. So kam es, dass er nach Paris reiste um sein Studium am Kolleg Montaigu fortzusetzen.

„Die Gesellschaft Jesu“ wurde zu Mariä Himmelfahrt (15.8.) im Jahre 1534 in der Dionysiuskapelle zu Montmartre (ERKL.: dt. Märtyrerberg) gegründet.

Schließlich wurde im Jahre 1540 in Rom durch Paul III. die Satzung der Societas Iesu (Jesuiten) entworfen und angenommen, und die Jesuiten stellten sich dem Papst zur Verfügung mit dem Versprechen des bedingungslosen Gehorsams.

Schließlich verlieh Gregor XIII. (ERKL.: *1502, †1585) der Societas Iesu das Recht, sich in Handel und Bankgeschäften zu betätigen, ein Recht, von dem sie später ausgiebig Gebrauch machte.

Heute ist es nicht anders; die 33.000 offiziellen Mitglieder der Kompanie operieren als deren Personal auf der ganzen Welt, Führungskräfte einer wirklich verborgenen Armee, in ihren Reihen Parteivorsitzende, hohe Funktionäre, Generäle, Richter, Ärzte, Dozenten etc., alle in dem Bestreben, in ihrem eigenen Bereich „den Opus Dei“, Gottes Werk, in Wirklichkeit die Pläne des Papsttums, herbeizuführen.[/quote]

Mint olvashattuk, Loyolai Ignáz előtt kikristályosodott és megszilárdult a Krisztus királyi birodalmáról (*ezeréves béke birodalma - Jelenések könyve 20,1-6) és a szellemek harcáról szóló elképzelés. "Itt adott neki az Úr igen mély ismeretet és eleven érzéket az isteni titkok és az Egyház iránt.", aminek a keretében rájött a Szentháromság titkára is.

Ellentmondások merülnek fel Loyolai Ignác Manresában történt tartózkodásának időtartamával kapcsolatosan:

Zitat

---

http://parbeszed.com/main.php?folderID=2...ticlelist&iid=1
Manréza kegyelmei
Részletek Hugo Rahner által írt életrajzból
Manresa, Iñigo ősegyháza
Amikor Iñigo később, a párizsi tanulmányok fáradalmai között visszagondolt a manresai barlangra, szent "Ősegyházának" szokta hívni. Valóban most szakadt szívére a pünkösdi vihar. Nemcsak a betegség tartotta vissza Manresában, nem is csak az, hogy 1522-ben lehetetlen volt megkezdenie a jeruzsálemi zarándokutat, minthogy az új pápa, VI. Hadrián, akinek engedélyére ehhez szükség volt, lassú útja során csak 1522. augusztusának végén ért Rómába.

http://magazin.ujember.katolikus.hu/Archivum/2004.07/04.html
2004. július V. évf. 7. szám
Manresa spanyolországi település, ahol 1522-től 1523-ig Loyolai Szent Ignác, a jezsuita rend alapítója egy esztendőt töltött elvonultan, sok meditációval.

---

Ha ugyanis egy évet töltött volna Ignác Manresa-ban, akkor hogy kerülhetett 1522. augusztusának végén Rómába?...

Az eddigi idézetek nem utaltak arra, hogy mikor jutott el Montserrat-ba. Az alábbi magyarázatok szerint 1522 februárjában:

Zitat

---

http://mindennapi.hu/cikk/egyhaz/a-lovag...2011-07-31/5578
2011-07-31 11:00:00
A lovagi eszményektől Jézus Társaságáig
Ignác két döntést hozott: az egyik szerint, ha járóképes lesz, Jeruzsálembe zarándokol, a másik szerint pedig visszatérte után vezeklő életnek szenteli magát.
Ignác öszvérháton indult el 1522. februárjának végén Jeruzsálembe.

Montserrat-be érkezve, Ignác a Szent Szűz oltára előtt virrasztott, előtte azonban életgyónást végzett. Másnap az összes ruháját egy szegény embernek adta és felöltözött a zarándokok ruhájába. A lovagok, csakúgy, mint Ignác, beöltözésük és felavatásuk előtt egész éjjel virrasztottak és imádkoztak. Azonban a lovagi eszményért rajongó Ignác fegyvere ezentúl a kard helyett a kereszt lett.

http://www.heiligenlexikon.de/Biographie..._von_Loyola.htm
Ökumenisches Heiligenlexikon
Ignatius von Loyola
Nach der Genesung ging Iñigo im Februar 1522 ins Kloster auf dem Montserrat bei Monistrol, um dort in strenger Askese Klarheit über sich und sein weiteres Leben zu gewinnen und ab März 1522 für ein Jahr in Einsamkeit bei Manresa, wo er sich äußerster Armut aussetzte und ständig im Gebet vertieft war. Hier hatte er die gnadenhafte Erleuchtung, die ihn sein ganzes Leben prägte; er weihte seine Waffen der Jungfrau Maria, der er künftig als geistlicher Ritter dienen wollte.

http://www.heiligerantonius.org/messagge...a.asp?R=&ID=401
Ignatius von Loyola
Ignatius verließ Ende Februar 1522 Schloss Loyola, um seinen Weg als Pilger [El Pelegrino] zu beginnen. Der führte ihn zunächst in das Benediktinerkloster Montserrat, wo er eine dreitägige Generalbeichte ablegte, die er mit einer Nachtwache vor dem Gnadenbild der Schwarzen Madonna beschloss.

http://books.google.de/
Nina Heiermann: Ignatius von Loyola: Vom Soldaten zum Mann der Kirche (2010) ISBN 3640501853, 9783640501854
(S. 4) Auf seinem Krankenbett überlegte Ignatius sich, wie sein Leben nach der Genesung weitergehen sollte. Im Frebruar 1522 brach er schließlich auf. Ignatius machte fortan den Versuch dem weltlichen Heer abzusagen, um als Christ zu leben.

http://claret.org/index.php?option=com_c...mid=256&lang=de
Heiliger Ignatius von Loyola, Mitpatron
Um seine Umkehr einzuleiten, entschloss er sich nach einer Muttergotteserscheinung im Februar 1522 von Loyola über Barcelona ins Heilige Land zu pilgern; doch in der Benediktinerabtei Montserrat hielt er inne, legte eine Lebensbeichte ab, zog sein Soldatengewand aus und gelobte ewige Keuschheit.

Im Februar 1523 pilgerte er ins Heilige Land.

http://www.newworldencyclopedia.org/entry/Ignatius_Loyola
Saint Ignatius of Loyola
Upon his recovery, in February of 1522, Ignatius left his family and went to the Benedictine monastery of Montserrat, where he spent three days confessing the sins of his entire life; hung his military vestments, sword and dagger near the statue of the Virgin Mary as a sign of his abandoned ambitions; and, wearing sackcloth, spent the night of March 24 in prayer.

http://www.britannica.com/EBchecked/topi...itual-awakening
Saint Ignatius of Loyola
contained prologues to the various lives by a Cistercian monk who conceived the service of God as a holy chivalry. This view of life profoundly moved and attracted Ignatius. After much reflection, he resolved to imitate the holy austerities of the saints in order to do penance for his sins.

In February 1522 Ignatius bade farewell to his family and went to Montserrat, a place of pilgrimage in northeastern Spain. He spent three days in confessing the sins of his whole life, hung his sword and dagger near the statue of the Virgin Mary as symbols of his abandoned ambitions, and, clothed in sackcloth, spent the night of March 24 in prayer. The next day he went to Manresa, a town 30 miles from Barcelona, to pass the decisive months of his career, from March 25, 1522, to mid-February 1523.

http://www.jesuit.org/jesuits/wp-content...pirituality.pdf
Charles J. Jackson, S.J.: Ignatian Spirituality
(3.) In late February 1522 Ignatius left Loyola. Although his wounds were not completely healed, he had grown increasingly eager to be on the road. An unfocused desire beckoned him to Jerusalem where he envisioned spending
his life doing penance. He made his way across Spain to the Benedictine monastery of Montserrat, where he made a general confession and then an all-night vigil before the image of the Black Madonna.

http://www.christianitytoday.com/ch/131c...tiusloyola.html
In February 1522, Iñigo bade farewell to his family and went to Montserrat, a pilgrimage site in northeastern Spain. He spent three days confessing his life sins, then hung his sword and dagger near the statue of the Virgin Mary to symbolize his break with his old life. He donned sack cloth and walked to Manresa, a town 30 miles from Barcelona, to pass the decisive months of his career (from March 1522 to mid-February 1523).

---

Tapasztalatom szerint a vallások misztériumaiba vagy beavatás, vagy sikeres önálló kutatás által lehet betekintést nyerni. Hogy milyen úton jutott ezekhez az ismeretekhez Loyolai Ignác, azt nehéz lenne utólagosan kideríteni. Ignác "misztikus víziója" feltehetőleg az akkortájt tapasztalható valamilyen kozmikus eseménnyel kellett kapcsolatban legyen. Az i.sz. 1522-23. években a Shem ha-Mephorash-nak ("Isten 72 szellemének") a kozmikus forrása rendhagyó módon rövid idő leforgása alatt három eltérő felépítésű konstelláció formájában realizálódott:

1521.05.06. 14:12 UT
Nap-Hold-Uránusz konjunkció:24,9°/24,9°/21,1°Bika; -Mars quadrat:16,8°Oroszlán; -Szaturnusz oppozíció:15,2°Vízöntő (9,7°)

1522.01.27. 18:10 UT
Nap-Hold-Mars-Szaturnusz konjunkció:17,3°/17,3°/17,3°/17,6°Vizöntő; -Uránusz quadrat:21°Bika (3,7°)

1522.11.04. 01:06 UT
Nap-Hold oppozíció:20,9°Skorpió/Bika; -Uránus konjunkció:27,5°Bika; -Mars quadrat:29,1°Oroszlán; -Szaturnusz oppozíció:20,7°Vízöntő (8,4°)

Ha stimmelnek a megadott dátumok, akkor Ignác 1521.05.19-én, pünkösd vasárnapján súlyosan megsebesült Pamplona várának védelme közben. Az életrajza szerint csak a hosszabb ideig tartó betegsége során kezdett behatóbban foglalkozni a katolikus egyházzal, szentjeivel, stb.. Így nem az első konstelláció játszhatott szerepet a misztikus felfedezésében, de persze nem lehet azt sem kizárni, hogy utólagosan lelt rá valamilyen módon. Sokkal valószínűbbnek tűnik inkább az 1522 január végén kialakult konstelláció felfedezése, ami által rájöhetett a Shem ha-Mephorash titkára. Ez megvilágíthatta számára a Szentháromság titkát, és a Krisztus jövendőbeli királyi birodalmát fémjelző 1999.08.11-i kozmikus kereszt lényegét. Szerintem a megvilágosodásához az említett dolgokkal kapcsolatosan az utolsó két konstelláció járulhatott hozzá. 1522.01.27-én kialakult kapcsolatba hozható Montserrattal:

1522.01.27. 19:10 UT +1.00 Montserrat (Spanyolország)
"MC"-Uránusz konjunkció:21°Bika; -Nap-Hold-Mars-Szaturnusz quadrát:17,3°/17,3°/17,3°/17,6°Vízöntő (3,7°)

Ugyanerre a konstellációra Mexikóban az aztékok is felfigyeltek, ugyanis ekkortájt várták a teremtő Istenüknek, Quatzalcóatl-nak a visszatérését, és inkarnációját:

1522.01.27. 12:10 UT -6.00 Merida (Mexikó)
"MC" (Merida-Mexikó) konjunkció Nap-Hold-Mars-Szaturnusz:17,3°/17,3°/17,3°/17,6°Vízöntő; -Uránusz quadrát:21°Bika (3,7°)

Link
Kep
Quetzalcóatl, Tollaskígyó (Codex Borbonicus)

Nem alaptalanul merül fel annak a gyanúja, hogy Hernando Cortés (1485 - 1547) számára ez megkönnyítette az aztékok leigázását és kifosztását.

Zitat

---

http://www.parbeszed.com/main.php?folder...ticlelist&iid=1
Ez az óra formálta Iñigóból az eljövendő Ignácot. Amit Loyolában csak homályosan sejtett meg Krisztus királyi birodalmáról és a szellemek harcáról, az most kikristályosodik és megszilárdul.

---

[/quote]

Feltételezhetően az alábbi kozmikus kereszt nyithatta fel a szemét Ignácnak a jövendőbeli "ezeréves birodalom" kezdetéről, amiről a Jelenések könyve tesz említést (20,1-6):

1522.11.04. 01:06 UT
Nap-Hold oppozíció:20,9°Skorpió/Bika; -Uránus konjunkció:27,5°Bika; -Mars quadrat:29,1°Oroszlán; -Szaturnusz oppozíció:20,7°Vízöntő (8,4°)

1999.08.11-én kialakult napfogyatkozással hatásfokozott kozmikus kereszt felépítése annyiban tért el az előbb bemutatottól, hogy akkor újhold volt és nem telihold:

1999.08.11. 12:09 UT (5759 Elul hónap újholdja)
Nap-Hold konjunkció:18,4°Oroszlán; -Uránusz oppozíció:14,7°Vízöntő; -Mars quadrat:16,9°Skorpió; -Szaturnusz oppozíció:16,9°Bika (3,7°)
(teljes napfogyatkozás!)
- A Napbaöltözött Asszony (Apokaliptikus Asszony, Fekete Madonna) megszüli a gyermekét (Jelenések könyve 12,9-13).
- A holtak "első feltámadása" (Jelenések könyve 20,5).
- II. János Pál pápa szerint Európának az Úrral történt találkozása.
- Jézus "második eljövetele", ami valójában az ószövetségi messiásnak, Immánuelnek volt a születése (Ézsiás 7,10-14; 11,1-3; 66,7-8; Mikeás 5,1-2; Jelenések könyve 12,5).
- 1999 szeptember 27-én hétfőn Jeruzsálemben, a Tabernakulum ünnepének harmadik napján (Sukkoth 5760), reggel 9 órakor lerakták a 2. Templom (Salamon temploma feltehetőleg nem létezett) alapkövét.
- Potsdamban (Németország) a háború óta az első Rabbi-képző (Abraham Geiger Kolleg) alapkőletétele 1999 augusztus 11-én.
- Az asztrológiában, kabbalahban, hermetikus ismeretekben és a héber nyelvben is járatos Nostradamus, aki a Prieuré de Sion titkos társaságnak a tagja volt, szintén erre az égi eseményre hívta fel már évszázadokkal korábban a figyelmet (Centuriák X. 72.), ami a "rettegés nagy királyának", JHVH-kozmikus Krisztusnak kellett az eljövetelét eredményezze.

Link
Kép


Folytatás következik!

von Klaus Matefi » Mo 27. Mai 2013, 22:39

Klaus Matefi
Loyolai Ignác misztikus víziója
(Második rész)



A Loyolai Ignác által alapított rendnek eredetileg csak 40 tagja lehetett az egyház rendelkezése értelmében. Ez a korlátozás feltehetőleg azután szűnt meg 1544.03.14-én, miután Ignác tudtára adhatta a pápának, hogy rájött a Szentháromság titkára. A manresa-i misztikus tapasztalait 1544. február elején egy újabb egészítette ki, ami a naplója szerint úgymond rendszeres „sírást“ okozott a számára. A Keresztény Szellemiség Lexikona helyesen említi azt, hogy az ember akár örömében is sírhat (“Jóllehet a könnyek az öröm kifejezôi is lehetnek,“):

Zitat

---

http://www.parbeszed.com/main.php?folder...ticlelist&iid=1
Ignác írásaiban Mária mindig Fiával jelenik meg: a Lelkigyakorlatok Krisztus király uralkodásáról szóló gyakorlat végi felajánlásban, és a társak utolsó fogadalmában a Falakon kívüli Szent Pál székesegyházban. Amíg Ignác a professzusházak szegénységéről gondolkodott, 1544. február 14-én Szűz Mária miséjét mondta, aki Fiának és az Atyának ajánlotta őt. Másnap a következőt jegyezte be lelki naplójába: „Az átváltoztatásnál nem tudtam nem látni és érezni őt, aki mintha része vagy kapuja lenne mindannak a kegyelemnek, amit a lelkemben éreztem. Az átváltoztatásnál megmutatta, hogy teste Fia testében van.”

http://mek.oszk.hu/adatbazis/lexikon/php...atlex/s248.html
A keresztény szellemiség lexikona
forrás: Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
Loyolai Szent Ignác nagyra értékelte ezt a kegyelmi adományt. Lelki naplójában említi, hogy 1544. február 2. és március 12. között 165-ször sírt zokogva, s az utolsó kilenc hónap napi feljegyzéseiben már csak ez szerepel: ,,könnyek'', vagy ,,nem voltak könnyek''. Késôbbi éveiben megvallja egyik bizalmasának, hogy korábban vigasztalhatatlan volt, ha a szentmise alatt nem tudott kétszer- háromszor sírni.

Bár némely esetben a szent bizonyos tartózkodást mutat a könnyekkel szemben, még ekkor is a különös kegyelem fokmérôjeként tartja számon.
A könnyeket nemcsak erôs érzelmek (szomorúság, boldogság, harag) válthatják ki, hanem fizikai inger is (hideg, könnygáz, hagyma). Spirituális értékük csak azoknak a könnyeknek van, amelyeket az etikus, vallásos és a misztikus élmény vált ki.

Jóllehet a könnyek az öröm kifejezôi is lehetnek, a lelkiség szempontjából fontosabbak a bánat, a világ bûnei miatti fájdalom és az együttérzés könnyei.

http://www.tavlatok.hu/85/85hess.pdf
Hess István
SZENT IGNÁC PAPI LELKISÉGE
(6. old.) Később, 1544. február 23-án, Ignác egy szentmisére készülve, már a Társaság elöljárójaként a szegénység mibenlétéről folytatott megkülönböztetése közepette visszautal a látomásra, szoros összefüggést lát az esemény és a Társaságban való életmód között, MI Constit., 1, 104.

http://www.tavlatok.hu/71tanulmanyok.htm
Szabó Ferenc
A „SZOLGÁLAT MISZTIKÁJA” SZENT IGNÁCNÁL
A Szentháromság Ignác misztikus tapasztalatában
A trinitárius misztikának a nyomait látjuk Szent Ignác Lelki naplójában, azokban a feljegyzésekben, amelyek az 1544. febr. 2. és 1545. febr. 27. között kapott kegyelmeket rögzítik. (Ignác ezeket önmaga számára jegyezte fel, nem közlésre szánta.) A rendalapító ekkor a Rendalkotmányon dolgozott, és a szegénységgel kapcsolatos döntéséhez kérte az égi segítséget. Szentmiséi közben és utána kapta azokat a sugallatokat és látomásokat – sok-sok könnyhullatás közepette –, amelyek révén – Jézus közvetítésével – behatolt a Szentháromság misztériumába. Ez a misztika módjában eucharisztikus, mivel általában a misében történnek a megvilágosítások, de tartalma szerint trinitárius. Állandóan a Szentháromság titkára irányult Ignác figyelme, Tõle várta a megerõsítést döntéséhez; ugyanakkor lassanként jobban figyel Jézus közvetítõ szerepére. 1544. febr. 21-tõl trinitárius misztikája világosan a Szentháromság Személyei közötti belsõ vonatkozások homályos meglátása felé irányul. Aztán Jézus alakja rajzolódik ki ragyogóan, hogy „közvetítõ” legyen: Jézust a Szentháromsággal „szemközt” látja, mint aki az õ imáját az Atyának bemutatja. Ezentúl minden áhítatgyakorlata Jézusnál fejezõdik be. Jézus „árnyékában” tudja magát, mert õ vezeti. Ignác – világosan utalva a La Storta-i látomásra – 1544. febr. 23-án ezeket jegyezte fel Lelki naplójába: „Úgy tûnt, hogy valamiképpen az igen szent Háromság mûve volt, hogy Jézus megmutatta vagy megéreztette magát, emlékeztetve engem arra a napra, amikor az Atya a Fiú mellé helyezett engem. Öltözködés végeztével, míg Jézus neve ekkora bensõséges erõvel vésõdött belém, és ennyire megerõsödtem, illetõleg úgy tûnt, hogy megerõsítést kaptam a jövõre, a könnyek és a zokogás új erõvel törtek ki belõlem. . .” Jézus révén járul az Atyához, általa kér bocsánatot, mindig Jézus embersége a közvetítõ.

http://www.tavlatok.hu/87/tavlatok87.htm
Távlatok/87 - 2010. Húsvét
A Napló – tiszteletteljes szeretet és szolgálat mindenben
Szent Ignác – már láttuk – keveset beszél önmagáról és még kevesebbet lelki tapasztalatairól. Tudjuk azonban, hogy római évei alatt, az újonnan születő Jézus Társasága Rendalkotmányának írása közben számos misztikus tapasztalatban volt része, mondhatni, állandóan abban élt. Az ezekről készített feljegyzéseit jó részét azonban megsemmisítette. Két füzet mégis fennmaradt. Az egyik, 27 oldalnyi lelki feljegyzést tartalmaz 1544. febr. 2 – márc. 12. között. A második 24 oldalnyi írás, márc. 13-tól a következő év febr. 27-ig. E feljegyzések jó része arról tanúskodik, hogyan kereste Ignác Isten akaratát egy egészen konkrét kérdésben, ti. abban, hogy legyen-e vagy sem rendszeres jövedelme a rendi templomoknak (pl. birtoka, mint egy-egy apátságnak akkoriban). Ignác számára ez lényeges kérdés, hozzátartozik a szegénnyé lett Jézus követéséhez, ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy adott esetben szükséges lehet a templom fenntartására valamiféle rendszeres bevétel.

A misztikus tapasztalatok Ignác döntési folyamatát kísérik. Első hangzásra ez furán hangzik: Hogyan köthető össze Isten misztériumának közvetlen észlelése azzal, hogy legyen-e vagy sem állandó bevétele egy templomnak? Vajon nem esik-e Ignác az Eckhart által emlegetett utilitarista csapdába? Nem, mert Manresa óta bizonyos benne, hogy Isten misztériuma nem a világ dolgaitól független valóság, hanem a Megtestesülés titka révén el akarja érni, és magába akarja alakítani a hétköznapi élet jelentéktelennek tűnő dolgait is. Az ignáci misztika Manresa-ban már megnyilatkozó „leszálló” jellege a Naplóban is nyomon követhető.

A naplófeljegyzésekben mindenekelőtt visszatükröződik a már ismert szentháromságos jelleg. Ignác naplótapasztalatai először is mélységesen szentháromságosak. Intuitív módon észleli azt, amit a teológia az isteni Személyek egymásban lakásának (perichoresis) nevez: „világosan megismertem a három személyt, és az Atyában a másodikat és a harmadikat.”

A naplófeljegyzésekben egyértelműen visszacsengenek a manresa-i „leszálló” misztika dimenziói (kivéve a világ teremtésére utaló tapasztalatokat) és a La Storta-intuíció.

Ignácot nem lehetne egyértelműen az affektív misztika vonalába sorolni. Az intuitív megértés, az érzelmek és ezek fiziológiai kifejeződése egyaránt jelen van tapasztalatában.

http://www.asziv.hu/?newart=6&newmag=11
Istennel, szabadon - Szent Ignác istenképe
Szent Ignác, a jezsuiták rendalapítója, józan misztikus: lelki naplójában nem azt írja fel, hogy az Isten miket mond neki, hanem a hatást, amit a Vele töltött idő gyakorol rá nap mint nap. Lelki élményeit emelkedetten és mégis tárgyilagos pontossággal fogalmazza meg.

Naplóját nem a nyilvánosságnak szánta, nagyobbik részét akaratának megfelelően meg is semmisítették. A ránk maradt szövegekben az átélteket néha némileg tanácstalanul rögzíti: „Dominus scit”, azaz Isten tudja, mi történt, miközben Istent „szemlélte”!

„Csütörtök, 1544. február 21. Imádság közben hosszú ideig nagy és folytonos áhítat, izzó fényesség, lelki jó íz, amely egy időre bizonyos emelkedettségig vitt. […] Mise alatt a tegnapinál bőségesebb könnyek, hosszú ideig, és oly nagy mértékben, hogy elfojtották szavamat, egyszer vagy néhányszor akkora lelki megvilágításokat éreztem, s úgy tűnt nekem, akkora megértésre jutottam, hogy szinte már nem is lehetne többet tudni a legfölségesebb Szentháromságra vonatkozólag. […] Ebben a misében megismertem, észrevettem vagy láttam, Dominus scit, hogy amikor az Atyához beszéltem, szemlélve őt, mint a legfölségesebb Szentháromság egyik személyét, az egész Szentháromság szeretetére indíttattam, annál inkább, mert a többi személyek lényegük szerint benne voltak.”

http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/1458262
Szerző: Ignatius de Loyola (1491-1556) Cím és szerzőségi közlés: Loyolai Szent Ignác lelki följegyzései : a rendalkotmány készítése idejéből (1544. febr. 2. - 1545. febr. 27.) / spanyol eredetiből ford. M. S.


http://books.google.de/books?id=jpg9Ttn5...epage&q&f=false
Gottfried Marón: Ignatius von Loyola: Mystik, Theologie, Kirche (2001) ISBN 3525554427, 9783525554425
(S. 57-58) Außerordentlich ist die Häufigkeit der Tränenergüsse, von denen Ignatius berichtet. Tränen werden zwar auch in seinem Lebensbericht erwähnt, z.B. bei der Vision der Dreifaltigkeit in Manresa, die begleitet war von "so vielen Tränen und so vielem Schluchzen, daß er nicht dagegen ankam" (BP 28), doch muß die Anzahl der Nennungen im Geistlichen Tagebuch immer wieder erstaunen. Peter Knauer stellt fest: "[color=red]Im Tagebuch erwähnt er allein von 2. Februar bis 12. März Hundertachtundfünfzigmal Tränen oder Weinen, und in der letzten neun Monaten befaßt sich das Tagebuch überhaupt fast nur noch mit dem Vorhandensein oder Nicht-Vorhandensein von Tränen."[/color] Ignatius führte auch sehr genau Buch über die unterschiedlichen Modi des Weinens. Zum Beispiel berichtet er am 26. Februar 1544 von einer ganz zarten Weise des Weinens (GT 81).

(S. 61) Vom 19. Februar 1544, mehr als zwei Jahrzehnte später, haben wir eine Tagebucheintragung, die in mancher Hinsicht an die Cardoner-Erleuchtung errinert: "Sehr viele Einsichten über die Heiligste Dreifaltigkeit. Der Verstand wurde von ihnen erleuchtet, so sehr, daß mir schien, selbst durch ein gutes Studium würde ich nicht so viel wissen; und als ich damals mehr darüber nachdachte, über das Verspüren oder verstehende Sehen, schien mir: selbst wenn ich mein ganzes Leben lang studierte" (GT 52).

http://kath-zdw.ch/maria/hl.ignatius.v.loyola.html
Hl. Ignatius von Loyola
Am 19.2.1544 notiert Ignatius: "...auch viele Einsichten oder geistliche Erinnerungen von der Hlst. Dreifaltigkeit. Ich wurde ruhig und in solchem Mass voll Jubel, so dass ich die Hände vor die Brust pressen musste wegen der innigen Liebe, die ich zur Hlst. Dreifaltigkeit verspürte... Als ich zur HI. Messe ging... wurde mein Verstand von ihnen so sehr erleuchtet, dass mir schien, selbst durch ein tüchtiges Studium würde ich nicht soviel Wissen erlangen können." Ignatius sucht den dreifaltigen GOTT, der sich in Jesus Christus geoffenbart hat und der sich uns ganz verschenkt, in allen Dingen.

http://www.deschner.info/de/aktuell/broschkr9.pdf
Karlheinz Deschner
und seine große
KRIMINALGESCHICHTE
DES CHRISTENTUMS (2008)
(S. 36-37) Hatte er ja, behauptet er, «eine so große Fröhlichkeit und eine so große geistliche Tröstung darüber, sterben zu müssen …» Doch als es im Sommer 1556 wirklich ernst wird, hört sein Pfleger nach unruhigen Stunden gegen
Mitternacht aus dem Zimmer des Sterbenden immer nur die Worte «Ay, Dios» (Oh, Gott), was doch nicht so glücklich klingt.
Mit wahrer Passion weint Ignatius bei der Messe, die ihm ohne mindestens dreimaliges Weinen trocken, geradezu andachtslos erscheint, für die er daher auch besonders lange braucht, während er die Messe aller andren durch eine am
Altar aufgestellte Sanduhr kontrolliert. Ihn selbst begünstigt der Himmel beim Zelebrieren nicht selten so, daß man den Erschöpften vom Altar auf sein Zimmer tragen muß; daß er sehr oft die Sprache, manchmal auch das Bewußtsein verliert (schon am 9. Februar 1544 gleich zweimal hintereinander); daß er gelegentlich vor Schwäche kaum aufstehn, vor Tränenfluten nicht mehr sehen kann – «Tränen und Augenschmerzen wegen so vieler», heißt es bereits im vierten Tagebucheintrag; und am 4. März sagt er sich «wegen des sehr (spürbaren) beträchtlichen Schmerzes … wegen des Weinens in dem einen Auge … wie es doch besser wäre, die Augen zu erhalten».

In der «spirituellen» Tradition ist die «Tränengabe» wohlbekannt, zuweilen sogar nach diversen Modi, nach Tränen- Arten systematisiert. Schließlich weint schon Jesus (Lk. 19, 41; Jh. 11, 34 f.). Und auch Paulus fordert, zu weinen mit den
Weinenden (Röm. 12, 15). Doch Ignatius stellt alles Diesbezügliche im frühen Mönchtum, im frommen Mittelalter, in der Mystik in den Schatten.
Allein zwischen dem 2. Februar und dem 12. März 1544 verzeichnet er 158 mal Tränen oderWeinen.

http://www.google.de/url?sa=t&rct=j&q&so...qHPgWQA&cad=rja
Die Mystik des hl. Ignatius von Loyola
nach seinem Geistlichen Tagebuch
Von Adolf Haas S. J., z. Zt. Münster i. W.
(S. 124) Dabei erwachte in seinem Herzen nicht selten wieder die mystische Glut der vergangenen Erlebnisse12. (12 Tagebuch, 8. Febr., 6. März.) Ja, beim Schreiben selbst überwältigte ihn oft die Fülle des Geschauten von neuem. Am 27. Februar 1544 z.B. berichtet er: •Beim Niederschreiben dieser Vorgänge wird mein Verstand entrückt, um die heiligste Dreifaltigkeit zu schauen, und dabei sehe ich, wenn auch nicht so deutlich wie vorhin, drei Personen ...".

(S. 125) Leider ist uns •die Geschichte einer Seele", wie Ignatius sie niederschrieb, nur zu einem ganz geringen Teil erhalten geblieben. Das meiste hat der Heilige selbst gegen Ende seines Lebens vernichtet. Einen kleinen Rest fand man nach seinem Tode noch in seinem Schreibtisch. Es sind zwei Hefte. Das erste umfaßt die Zeit vom 2. Februar bis zum 12. März 1544. Es enthält an manchen Tagen sehr ausführliche Eintragungen über das erstaunlich reiche mystische Innenleben des Heiligen. Während dieser 40 Tage beschäftigte ihn vor allem die Armutsfrage im Orden, die er ganz unter dem Einströmen des göttlichen Lichtes zur Entscheidung bringen wollte16. Das zweite Heftchen schließt sich unmittelbar an das erste an (erste Eintragung am 13. März) und endigt am 27. Februar des folgenden Jahres.

(S. 126) Was insbesondere die theologische Eigenart ignatianischer Mystik angeht, so ergibt schon ein auch
nur oberflächliches Studium, daß es sich ganz eindeutig um eine Dreifaltigkeitsmystik handelt. Genauer gesagt sind es die beiden Geheimnisse der Trinität und der Sendung des Gottessohnes in die Welt hinein, um die sich die mystische Erfahrung des Heiligen bewegt. Dabei sind beide Geheimnisse innerlich miteinander verbunden, so daß die ignatianische Mystik trinitarisch und soteriologisch zugleich ist. Dieses Ineinander verleiht Ignatius seine in gewissem Sinne einmalige Stellung in der Geschichte der christlichen Mystik.

http://www.parbeszed.com/main.php?folder...ticlelist&iid=1
Jézus Társaságának első érintkezései Magyarországgal
Az első érintkezés nem Magyarország vezető köreiből indult ki, hanem egy magánügyre vonatkozott. 1544 elején egy fiatal zsidó jött Magyarországról Rómába, azzal a szándékkal, hogy megkeresztelkedjen. Anyja már négy esztendeje keresztény volt és Rómában telepedett le. A fiatalembert bizonyos vád miatt, amelyet nem említenek forrásaink, fogságra vetették. Anyja kieszközölte, hogy szabadon bocsássák. A fiatal vádlott, hogy javulási szándékának komolyságát bebizonyítsa, kétéves fiacskáját megkereszteltette és 15-16 éves fiát Szent Ignácék házába küldte, hogy a katolikus hitben oktatást nyerjen.

http://www.tavlatok.hu/net/cikk009sztignac.htm
Bikfalvi Géza*
Loyolai Szent Ignác és a pápák
Az eredeti alapító oklevél szerint a négyfogadalmas, a pápának is külön hűséget fogadó, jezsuita szerzetesek száma csak hatvan lehetett, de már 1543-ban, a pápa ezt a korlátozást szóban megszüntette, majd írásban is, az 1544. március 14-én kiadott „Iniunctum nobis” kezdetű bullájában. 1545-től széleskörű lelkipásztori felhatalmazásokat adott a jezsuitáknak, utána pedig az 1546. június 5-én kelt, „Exponi nobis” kezdetű bullájában engedélyezte a lelkiekben segédkező papok és a mindennapi életben segítő laikus testvérek felvételét a Jézus Társaságába.

http://lexikon.katolikus.hu/J/J%C3%A9zus...%91templom.html
Jézus nevéről nevezett jezsuita főtemplom, Al Gesù: a →jezsuiták első temploma Róma központjában, a Kapitólium lábánál. - Loyolai (Szt) Ignác 1544: alapította Jézus szent nevének dicsőítésére.

http://lexikon.katolikus.hu/J/jezsuit%C3%A1k.html
A ~ első tp-t Róma központjában, a Kapitólium lábánál Loyolai (Szt) Ignác 1544: alapította Jézus szent nevének dicsőítésére (→Jézus nevéről nevezett jezsuita főtemplom, Al Gesù).

Az eredeti korlátozást, mely csak 40 tagot engedett meg, III. Pál p. már 1544: föloldotta. Szt Ignác halálakor a ~ száma több mint 1000, 1575: 3900, 1600: 8500, 1710: 20.000, 1750: 22.590 (ebből 11.290 pap).

http://regi.jezsuita.hu/adattar/ignacelete.htm
1544. március 14-én a pápa megszüntette a tagok számát korlátozó rendelkezést, és 1546. június 5-én jóváhagyta Ignác egy újszerű ötletét: a rend a fogadalmas papok mellett segítői minőségben is fölvehet papokat és laikus testvéreket.

http://www.tavlatok.hu/85/85hess.pdf
Ignác misztikus élményeit, amint azt lelki naplója elmondja, mıként a szentmisékkel kapcsolatban élte át.
Mivel a feljegyzéseket nagyrészt megsemmisítette, csak néhány hónapnyi áll rendelkezésünkre az 1544 és 1545- ös évekbıl, MI Constit., 1, 86–158. M.RUIZ JURADO, La santa Misa diaria en la espiritualidad ignaciana, in Gregorianum, 72(1991) 349–356; A. SUQUÍA GOICOECHEA, La Santa Misa en la espiritualidad de San Ignacio de Loyola, Vitoria, Egaña, 1989.

---

Egy olyan ember számára, aki hátatfordított a nagyvilági élet örömeinek, élvezeteinek, és az életét a misztériumok megismerésére tette fel, annak egy újabb kozmikus bizonyíték megtapasztalása érthető módon hatalmas örömöt kellett jelentsen, hiszen ezen titok felismerése hatalmat is adott egyúttal a kezébe ugyanúgy, mint négy évszázaddal korábban a Templomos Rend megalapítóinak:

Zitat

---

http://www.tavlatok.hu/87/tavlatok87.htm
Távlatok/87 - 2010. Húsvét
A Napló – tiszteletteljes szeretet és szolgálat mindenben

…Manresa óta bizonyos benne, hogy Isten misztériuma nem a világ dolgaitól független valóság, hanem a Megtestesülés titka révén el akarja érni, és magába akarja alakítani a hétköznapi élet jelentéktelennek tűnő dolgait is. Az ignáci misztika Manresa-ban már megnyilatkozó „leszálló” jellege a Naplóban is nyomon követhető.

A naplófeljegyzésekben mindenekelőtt visszatükröződik a már ismert szentháromságos jelleg. Ignác naplótapasztalatai először is mélységesen szentháromságosak. Intuitív módon észleli azt, amit a teológia az isteni Személyek egymásban lakásának (perichoresis) nevez: „világosan megismertem a három személyt, és az Atyában a másodikat és a harmadikat.”

---

Loyolai Ignác számára a Szentháromság teóriájának a végérvényes megismerésében a Shem ha-Mephorash ("Isten 72 szelleme") 1544. február 8-án realizálódott kozmikus forrásának a felfedezése kellett szerepet játszon:

1544.02.08. 22:08 UT
Nap-Merkur -Plútó konjunkció:29,2°/26°/25,8°Vizöntő; Hold-Uránusz oppozíció:29,2°Oroszlán/2,9°Szűz; -Mars-Szaturnusz-Jupiter quadrat:5,2°/1,6°Nyilas/29,9°Skorpió (6°/9,4°)

Az 1522-ben, Manresa-ban történt misztikus esemény megtapasztalása óta a bemutatott konstellációig összesen egyszer alakult ki a Shem ha-Mephoras-nak újabb kozmikus forrása:

1532.09.28. 21:33 UT
Nap-Hold-Mars konjunkció:15,3°/15,3°/14,1°Mérleg; -Szaturnusz-Uránusz quadrat:11,1°/13,2°Rák (4,2°)

XIII. Gergely pápa (1502 – 1585) engedélyezte a jezsuitáknak a kamatkölcsönök folyósítását (amit a keresztények számára tiltott az egyház, feltehetőleg a gyors és mérhetetlen meggazdagodás lehetősége miatt) ugyanúgy, mint ahogy a Templomos Rend esetében tette ezt II. Ince pápa (+1143):

Zitat

---

http://www.welt.de/kultur/article6224242...en-Christi.html
03.02.2010
Jesuiten – der harte Kampf der "Soldaten Christi"
Von Petrus Canisius (1521-1597), Namensgeber des Gymnasiums in Berlin-Tiergarten, ist überliefert, dass der Name „Jesuit“ zunächst als Schimpfwort für die Mitglieder der „Gesellschaft Jesu“, so der korrekte Name des von dem Basken Ignatius von Loyola 1534 in der Märtyrerkapelle auf dem Pariser Montmartre gegründeten Ordens, gebraucht wurde – als Synonym für einen hinterlistigen oder spitzfindigen Menschen.
Päpste haben sie dafür reich belohnt. Gregor XIII. gab ihnen das Recht, sich in Handel und Bankgeschäften zu betätigen.

In Paraguay besaßen Jesuiten Plantagen, in Mexiko Handel und Bankgeschäften kontrollierten sie Silberminen und Zuckerraffinerien. 1647 schrieb ein apostolischer Visitator an Papst Innozenz VIII: „Sämtliche Reichtümer Südamerikas sind in der Hand der Jesuiten.“ In China liehen die frommen Männer den Kaufleuten Geld zu horrenden Zinsen. Der Begründer der Asienmission, Franz Xaver (1552 gestorben), schlug allen Ernstes vor, Sklaven zu verkaufen, um Schulden der Missionsschulen abzubauen.

http://www.harmagedon.com.ar/X/B%C3%BCch...m#_Toc305217305
Edmund Paris: DIE VERBORGENE GESCHICHTE DER JESUITEN

1.1.6 Mit 44 Jahren Gründung des Ordens in Paris 1534; Anstatt Missionierung Jerusalems Unterwerfung der Protestanten; 1540 werden die Satzungen der „Societats Iesu“ von Papst Paul III anerkannt

Die Gesellschaft Jesu“ wurde zu Mariä Himmelfahrt (15.8.) im Jahre 1534 in der Dionysiuskapelle zu Montmartre (ERKL.: dt. Märtyrerberg) gegründet. Ignatius war damals vierundvierzig Jahre alt.

Schließlich wurde im Jahre 1540 in Rom durch Paul III. die Satzung der Societas Iesu (Jesuiten) entworfen und angenommen, und die Jesuiten stellten sich dem Papst zur Verfügung mit dem Versprechen des bedingungslosen Gehorsams.

1.1.14 Päpstliches Recht der Jesuiten sich im Handel und in Bankgeschäften zu beteiligen

Schließlich verlieh Gregor XIII. (ERKL.: *1502, †1585) der Societas Iesu das Recht, sich in Handel und Bankgeschäften zu betätigen, ein Recht, von dem sie später ausgiebig Gebrauch machte.

Diese Erlasse und noch nie da gewesenen Befugnisse wurden ihnen uneingeschränkt zugesichert.

Sogar forderten die Päpste Fürsten und Könige auf, besagte Privilegien zu verteidigen; all jenen, die versuchen würden, letztere zu unterlaufen, drohten sie mit der großen Exkommunikation (m. der völligen Ausschließung aus d. Kirche) „latæ sententiæ“ (allein kraft der päpstl. Bulle, d.h. ohne Verfahren u. Richter; ERKL.: „gefällten Spruches“). Im Jahre 1574 verlieh eine Bulle Pius’ V. dem General das Recht, diesen Privilegien, entgegen allen Versuchen, sie umzuarbeiten oder zu kürzen, ihren ursprünglichen Rahmen zurückzugeben, selbst wenn derartige Kürzungen durch päpstliche Aufhebung offiziell dokumentiert worden waren. …

„Mit der Gewährung derart außerordentlicher, der veralteten Kirchenverfassung zuwiderlaufender Privilegien beabsichtigte das Papsttum nicht allein die Ausstattung der Jesuiten mit mächtigen Waffen im Kampf gegen die „Ungläubigen“, sondern v.a. ihre Verwendung als Leibwache zur Verteidigung seiner eigenen uneingeschränkten Macht innerhalb und gegenüber der Kirche. Um die geistliche und weltliche Vormachtstellung aufrechtzuerhalten, die sie während des Mittelalters an sich gerissen hatten, verkauften die Päpste die Kirche an den Orden Jesu (Jesuitenorden) und lieferten sich ihm folglich aus. … Wurde das Papsttum von den Jesuiten gestützt, so stand und fiel deren ganze Existenz mit des Papsttums geistlicher und weltlicher Vorherrschaft. So gesehen waren die Interessen beider Parteien aufs Engste miteinander verknüpft.“

http://www.peter-hug.ch/lexikon/jesuitenschulen
Kein Wunder, wenn ihn schon 27. Sept. 1540 Papst Paul III. bestätigte und Julius III. seine Vorrechte in ausgedehntester Weise erweiterte.

So wenigstens lauten die Konstitutionen, die freilich durch päpstliche Eingriffe gerade auf diesem Punkt verhängnisvolle Änderungen erfuhren, in deren Folge der Jesuitenorden bald über unzählige Reichtümer gebot und in allen Ländern Handels- und Bankgeschäfte betrieb.

---

A véleményem szerint mind a két rend annak köszönhette a gyors felemelkedését, hogy rájöttek a Szentháromság teóriájának és a zsidó misztika titkos tudományának, a kabbalah Shem ha-Mephorash-ának ("Isten 72 szellemének") a szoros kapcsolatára. Ennek következtében kaphattak olyan pápai kiváltságokat, melyekkel más rend nem rendelkezett.

Martin Luther (1483 - 1546) véleménye az akkori kamatkölcsönökről:

Zitat

---

http://www.freeweb.hu/iratok/egyhtori/lu...ok/LUT_NEME.HTM
Dr. LUTHER MÁRTON: A NÉMET NEMZET KERESZTYÉN NEMESSÉGÉHEZ
A KERESZTYÉNSÉG ÁLLAPOTÁNAK MEGJAVÍTÁSA ÜGYÉBEN (1520)

De a legnagyobb csapás a német nemzeten bizonyára az uzsorás hitel.

Alig száz éve, hogy dívik és már csaknem minden fejedelmet, alapítványt, intézetet, várost, nemest és örökséget szegénységbe, nyomorba és pusztulásba döntött; ha még száz évig fennmarad, úgy Németországnak egy fillére sem leszen, úgy előbb-utóbb egymást kell felfalnunk. Az Ördög eszelte ezt ki és a pápa helybenhagyta az egész világ romlására.

---

Mint már korábban is jeleztem, Ignác "misztikus élményei" kifejezetten a zsidó misztika titkos tudományának, a kabbalah Shem ha-Mephorash-ának ("Isten 72 szellemének") akkoriban realizálódott kozmikus forrásai ideje tájékán történtek. Ezek az élmények szerintem kizárólagosan az akkor kialakult asztronómiai kostellációk felfedezéséből kellett, hogy álljanak. Viszont ki van zárva, hogy ezeket felismerte volna kellő beavatottság hiányában...

Erre a megoldatlan kérdésre megadhatja a helyes választ az, hogy az alábbi források szerint Loyolai Ignác "alumbrados" volt:

Zitat

---

http://www.reginamundi.hu/library/bangha...et/16_kotet.pdf
(S. 14) Voltak, akik rajongónak tartották, míg mások egyenesen eretnekséggel s gyanús misztika tanításával vádolták. Ignácot egyik megaláztatás a másik után érte s hónapokat töltött az inkvizíció vizsgálati fogságában. A vizsgálat azonban
mindannyiszor teljes felmentéssel végződött.

III. Pál kezdetben hűvösen fogadta Ignácékat. Tervezetét kiosztotta néhány bíborosnak és teológusnak felülvizsgálat végett. Ezek kissé elhúzták az ügyet, de végre a legjobb véleményt nyújtották be a pápának. Erre III. Pál maga is elolvasta a rend alaptervezetét s utána így kiáltott fel: „Itt az Isten ujja van!” Készséggel megadta a rendalapításra az engedélyt s az új Társaságot „Regimini militantis Ecclesiae” kezdetű apostoli iratában (1540) jóváhagyta.
III. Pál kezdettől fogva annyira kimutatta az új alakulat iránt való bizalmát, hogy Ignác két kísérőtársát, Fabert és Lainezt, azonnal kinevezte tanárokul a Sapienza-egyetemre, előbbit a szentírásmagyarázat, utóbbit a dogmatika tanszékére. Ignácot pedig felhatalmazta, hogy új rendjébe új tagokat is felvegyen, s bár egyelőre 60-ban korlátozta a professzus (ünnepélyes fogadalmas) rendtagok számát,

http://www.churchofgod.hu/content.php?act=satzsina2
Az 1500-as években spanyolországi kabbalista crypto-zsidók alapították meg az "Allumbrados" néven ismert eretnek keresztény mozgalmat. Az allumbrados jelentése: megvilágosodottak, illuminátusok (!). Az allumbrados a misztikus kultuszok közé sorolható gnosztikus eredetű pszeudokeresztény mozgalom volt, amihez aztán csatlakozni kezdtek spanyol katolikus keresztények is. Teológiájuk több kabbalista elemet tartalmazott, úgy vélték, hogy az ember már testében képes eljutni a tökéletességre és a megistenülésre. Az Istennel való egyesülés és tökéletesség állapotában a bűnnek nincs hatalma, így bármit elkövethetnek a lélek megrontása nélkül. A mozgalom hulláma átcsapott Dél-Franciaországba is, ahol Illuminés néven működtek, majd egy évszázaddal később maradékaik beolvadtak az újabb keletű okkult iskolákba.

A híres-hírhedt jezsuita rend megalapítója, Ignatius Loyola maga is egy marrano volt, aki ifjú korában tagja volt az allumbrado szektának. Isaac Luria elismerően nyilatkozott Loyola munkásságáról. Az 1540-es éveket követően nagyszámú marranos menekült el Angliába, Hollandiába, Franciaországba, az Ottomán birodalomba, sőt, Brazíliába és egyéb dél-amerikai államokba is, ahol folytatták sajátos kettős életüket.

http://de.wikipedia.org/wiki/Alumbrados
Die Alumbrados (auch Iluminados oder Illuminati, Erleuchtete) waren eine mystische Bewegung in Spanien. Sie stellten keine einheitliche organisierte Gruppe dar, sondern traten einzeln oder in Gruppen in Erscheinung, so in Toledo 1512–1532, in Llerena 1570–1582 sowie in Sevilla 1623.
Die Bewegung wurzelte in der kirchlichen Reformbestrebung dieser Zeit, die oftmals eine reinere, innerlichere Religion anstrebte. Sie wurde zunächst von reformierten Franziskanern und sonstigen Ordensleuten gefördert, hat aber auch Gedankengut aus (teilweise häretischen) Reformbewegungen des Mittelalters, (Beginen, Fratizellen) aufgenommen. Ein reformatorischer Einfluss ist unsicher.
Die Alumbrados betonten den Aspekt der passiven Vereinigung der menschlichen Seele mit Gott, die auch zu Ekstasen und Visionen führen konnte. Die Bezeichnung wurde zuerst auf die Franziskaner Juan de Olmillos und Francisco de Osuna (ca. 1492–1540), den Autor des Werkes „Abecedario spiritual“ (1528–1554), angewandt. Die Alumbrados wurden vom einfachen Volk oft begeistert gefeiert, von der Inquisition oft verfolgt. Am Anfang seines Wirkens stand auch der Jesuitengründer Ignatius von Loyola im Verdacht, Alumbrado zu sein [1]. Auch Teresa von Ávila wurde als Alumbrada denunziert, wobei die spanische Inquisition dem nicht weiter nachging. Die Bewegung erlosch im 17. Jahrhundert.

http://www.jesuiten.at/index.php?id=162
Klaus Mertes SJ: "Mystische Tendenzen" - Über ignatianische Spiritualität
Mehrmals musste er etwa im Inquisitionsgefängnis sitzen, weil seine "mystischen Tendenzen" ihm schon zu Lebzeiten den Vorwurf einhandelten, er beanspruche, ein "Allumbrado", ein "Erleuchteter" zu sein, der sich von der Kirche emanzipieren wolle.

http://www.eaec-de.org/Kraftprobe3.html
1491 wurde San Ignacio De Loyola in der baskischen Provinz Guipuzcoa in Spanien geboren. Seine Eltern waren Marranos und zur Zeit seiner Geburt war die Familie sehr wohlhabend.

http://books.google.de/books?id=IXErAAAA...epage&q&f=false
Dr. Karl Rudolf Hagenbach (Prof. der Theol. In Basel): Vorlesungen über Wesen und Geschichte der Reformation: -6. T. Der evangelische Protestantismus in seiner geschichtlichen Entwicklung in einer Reihe von Vorlesungen Dargestellt (1837, Leipzig)
(S. 480) Loyola mußte indessen noch manche Proben des Gehorsams und der Demuth bestehen, ehe er zum Ordensstifter rief war. In Jerusalem fand er keineswegs die Aufnahme, die er gehoft hatte. Abgeschreckt, wandte er sich wieder dem spanischen Vaterlande zu und langte im Jahr 1524 in Barcellona an. Aber auch da traten seinem Streben Hindernisse in den Weg. Er gerieth sogar in Verdach, mit den dortigen Illuminaten (Allumbrados) in Verbindung zu stehen.

http://de.wikipedia.org/wiki/Marranen
Bekannte Judeoconversos und Marranen
Conversos, die vollständig in der neuen Religion aufgingen, sind oft kaum als Marranen bekannt geworden.

Diego Laínez (1512–1565), Freund von Ignatius von Loyola, 2. General der Jesuiten

http://books.google.de/books?id=1RRKrNCB...epage&q&f=false
Michael A. Mullett: The Catholic Reformation (1999) ISBN 0415189144, 9780415189149
(84.) The Inquisition had been revived in Castile and Aragon by Ferdinand and Isabella to detect clandestine Jewish beliefs and practices amongst the many Spanish Jews who had been forced or pressured into conversion to Catholicism. An echo of this brief of the Inquisition is heard in the grilling Loyola was giver over whether he observed the [Jewish] Sabbath´ - probably because he favoured observing Saturday as a weekly day in honour of Mary. Vigilant over ´judaising´, the Inquisition received a new commission from the 1520s to defend Spain from Lutheranism, from Erasmian compromise and from ílluminism´, of which Loyola was suspected to be an adherent, one of the allumbrados, the enlightened ones´.23
What was illuminism and could Loyola be justly described as of that persuasion? Illuminism, writes Daniel-Rops, ´sought a more interior, a more spiritual type of Christianity´, its ´guiding principles´being ´to create an absolute void in the soul which God would then visit undisturbed, and fill with His light´. Because of its doctrine of ´emptiness´, of an unknowing knowledge, illuminism made a particular appeal to those without formal education, such as the visionary Maria de Santo Domingo, a virtual illiterate who had ecstasies lasting for hours and who ergued down doctors of theology.

http://books.google.de/books?id=ebhMT_Y_...epage&q&f=false
Edward Hendrie: Solving the Mystery of Babylon the Great (2011) ISBN 0983262705, 9780983262701
(49-50.) In 1491 San Ignacio De Loyola was born in the Basqueprovince of Guipuzcoa, Spain. His parents were Marranos and at the time of his birth the family was very wealthy.

The Jesuits were established by Ignatius of Loyola. Ignatius of Loyola was the leader of a secret occult organization known as the Alumbrados (Spanish for Illuminati)110. On August 15, 1534. Loyola started a sister organization to the Alumbrados, which he called the Society of Jesus, it is more commonly known today as the Jesuit. Loyola was arrested by the Dominican order of Chatolic inquisitors, who were concerned with his growing influence and powel throughout Europe.

http://www.rense.com/general78/cabs.htm
For example, the Illuminati Order was preceded in the 1500's in Spain by the "Alumbrados," a Christian heresy started by crypto Jews called "Marranos." The founder of the Jesuit Order, Ignatius of Loyola, was a Marrano/Alumbrado. (114)

Cabbalist Rabbi Isaac Luria, a follower of Loyola's, enunciated the principle that they must work actively to bring about prophesy, i.e. redemption through the coming of the Messiah and the rule of the Illuminati.

http://www.savethemales.ca/000968.html
In 1491 San Ignacio De Loyola was born in the Basque province of Guipuzcoa, Spain. His parents were Marranos and at the time of his birth the family was very wealthy.

---

XIV. Kelemen pápa (1705 – 1774) külső nyomásra (úgymond különböző összeesküvéselméletek miatt) kénytelen volt 1773.07.21-én elrendelni a rend feloszlatását (Dominus ac redemptor noster), de ezt megelőzőleg már egyes országokban be lett tiltva a működésük: Portugáliában 1759 januárjában, kollektív felségárulás vádjával megindokolva; Franciaországban 1764-ben; Spanyolországban 1767.02.27-én.

Zitat

---

http://www.jesuiten.ch/page.asp?DH=68
Aufhebung der Gesellschaft Jesu 1773
1773 gab Papst Clemens XIV. dem Druck der Bourbonenhöfe nach und hob den Jesuitenorden auf. Akten, Briefe und Rechnungslisten wurden beschlagnahmt, der Ordensgeneral und seine Mitarbeiter verhaftet.

Kép
Gedenkmünze zur Aufhebung der Gesellschaft Jesu 1773;
rechts: Jesus sagt zu drei Jesuiten: «Ich habe euch niemals gekannt, geht alle weg von mir.»
--Emlékérem a Jezsuita Rend 1773-ban történt feloszlatásával kapcsolatban;
jobb oldalon:Jézus mondja a három jezsuitának: “Én soha nem ismertelek titeket, menjetek el tőlem mindannyian.“--

---

Kidolgozása folyamatban van!